KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/február
PSZICHOMOZI
• Hirsch Tibor: Kalandok a Sors Könyvében Mesefilmterápia – 1. rész
• Margitházi Beja: Egy asszony meg a fia Beszélnünk kell Kevinről
• Pintér Judit Nóra: A sötét érzelmek iskolája Iskolai ámokfutók
KÉMHÁBORÚ
• Sepsi László: Kémek a Köröndön John le Carré ügynökei
• Nevelős Zoltán: Figurák a táblán Suszter, szabó, baka, kém
• Ardai Zoltán: A szochaza védelmében K-európai kémtörténetek
• Ruprech Dániel: Kémek, akik Bogárral jártak NDK spionok
KEROUAC
• Szalay Dorottya: Az élet lüktetése Jack Kerouac filmen
SHERLOCK HOLMES
• Varró Attila: A bűn hálójában Korunk Sherlock Holmes-a
• Roboz Gábor: Az eltűnt álmok nyomában Sherlock Holmes nevében
KEN RUSSELL
• Varga Zoltán: A zenerajongó látnok Ken Russell paradoxonai
• Hubai Gergely: Szabad adaptáció Ken Russell zeneszerző-trilógiája
SKOLIMOWSKI
• Nagy V. Gergő: Ezerarcú kívülálló Jerzy Skolimowski
FILMEMLÉKEZET
• Kóbori Sarolta: Brazil magyarok Adalberto Kemény és Rodolfo Rex Lustig
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 3. rész
ANIMÁCIÓ
• Lovas Anna: Animált gyászterápia Anilogue
• Varga Zoltán: A macska tudja csak… Macskanimációk
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Álmodni fényes nappal Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret
• Hlavaty Tamás: Méliès utolsó megkísértése Martin Scorsese: A leleményes Hugo
KRITIKA
• Baski Sándor: Kesztyűs kézzel A Vaslady
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
KRITIKA
• Kolozsi László: Ez itt a Fincher helye A tetovált lány
MOZI
• Kolozsi László: Aztán mindennek vége
• Vincze Teréz: Üvöltő szelek
• Pintér Judit: Az élet négyszer
• Vajda Judit: Életrevalók
• Sepsi László: Géppisztolyos prédikátor
• Pápai Zsolt: Vörös Hadsereg Frakció
• Tüske Zsuzsanna: Muppetek
• Varró Attila: Hadak útján
• Pálos Máté: A szerelem művészete
• Baski Sándor: A legsötétebb óra
DVD
• Nagy V. Gergő: Felettünk a föld
• Pápai Zsolt: Szalmakutyák
• Tosoki Gyula: Bárcsak
• Pápai Zsolt: 30 perc, vagy annyi se
• Czirják Pál: Mephisto
• Géczi Zoltán: Az erdő foglyai
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A legsötétebb óra

Baski Sándor

The Darkest Hour – amerikai-orosz, 2011. Rendezte: Chris Gorak. Írta: Jon Spaihts. Kép: Scott Kevan. Zene: Tyler Baits. Szereplők: Emile Hirsch (Sean), Olivia Thirlby (Natalie), Max Minghella (Ben), Rachel Taylor (Anne). Gyártó: Summit Entertainment / Regency Enterprises. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 89 perc.

Tavaly egy brit horror, az Idegen arcok sikerrel demonstrálta, hogyan lehet viszonylag alacsony büdzséből professzionális kivitelezésű, eredeti ötletekkel telezsúfolt műfaji filmet gyártani. A londoni lakótelepre támadó éjfekete űrlényekből csupán a fogazatuk látszódott, így animálni sem lehetett nehéz őket. A legsötétebb óra eleddig művészeti vezetőként dolgozó rendezője, Chris Gorak is kellően költséghatékony megoldást választott: a Moszkvát (és az egész bolygót) elözönlő földönkívüliek láthatatlanok, jelenlétüket csak felvillanó villanykörték, működésbe lépő elektromos eszközök jelzik. Az ötlet kétségkívül kreatív, noha nem előzménynélküli (a Ragadozó szörnyeit is láthatatlanságuk tette igazán rémisztővé), amíg azonban az Idegen arcok a bizarr űrállatokon kívül egyéb attrakcióval is szolgált – például szokatlan főhősökkel – A legsötétebb óra alkotóinak kreativitása kimerült az alapkoncepció megszülésében.

Joe Cornish horrorkomédiájával ellentétben itt nem a helyiek kisközössége száll szembe az űrlény-invázióval, hanem néhány fiatal amerikai turista, akik csak annyira szimpatikusak, mint Eli Roth Moteljének főszereplői. Gorak és forgatókönyvírói az összes ócska B-filmes klisét felvonultatják (az orosz túlélőknek természetesen a bátor jenkik adnak leckét hősiességből), miközben egymást érik a dramaturgiai baklövések és a kontinuitási hibák, a finálét pedig egyszerűen kispórolták a filmből. Produkciójuk így szinte minden tekintetben átgondolatlan, összecsapott fércmunka, amelyet az alapötleten kívül legfeljebb a poszt-apokaliptikus díszletté transzformált moszkvai helyszínek miatt lehet dicsérettel illetni. Feltehetően utóbbi sem az amerikai stáb, hanem a hazai pályán játszó producer, Timur Bekmambetov érdeme. Bizonyára jobban jártunk volna, ha a rendezést és a forgatókönyv megírását is ő maga vállalja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10980