KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/február
PSZICHOMOZI
• Hirsch Tibor: Kalandok a Sors Könyvében Mesefilmterápia – 1. rész
• Margitházi Beja: Egy asszony meg a fia Beszélnünk kell Kevinről
• Pintér Judit Nóra: A sötét érzelmek iskolája Iskolai ámokfutók
KÉMHÁBORÚ
• Sepsi László: Kémek a Köröndön John le Carré ügynökei
• Nevelős Zoltán: Figurák a táblán Suszter, szabó, baka, kém
• Ardai Zoltán: A szochaza védelmében K-európai kémtörténetek
• Ruprech Dániel: Kémek, akik Bogárral jártak NDK spionok
KEROUAC
• Szalay Dorottya: Az élet lüktetése Jack Kerouac filmen
SHERLOCK HOLMES
• Varró Attila: A bűn hálójában Korunk Sherlock Holmes-a
• Roboz Gábor: Az eltűnt álmok nyomában Sherlock Holmes nevében
KEN RUSSELL
• Varga Zoltán: A zenerajongó látnok Ken Russell paradoxonai
• Hubai Gergely: Szabad adaptáció Ken Russell zeneszerző-trilógiája
SKOLIMOWSKI
• Nagy V. Gergő: Ezerarcú kívülálló Jerzy Skolimowski
FILMEMLÉKEZET
• Kóbori Sarolta: Brazil magyarok Adalberto Kemény és Rodolfo Rex Lustig
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 3. rész
ANIMÁCIÓ
• Lovas Anna: Animált gyászterápia Anilogue
• Varga Zoltán: A macska tudja csak… Macskanimációk
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Álmodni fényes nappal Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret
• Hlavaty Tamás: Méliès utolsó megkísértése Martin Scorsese: A leleményes Hugo
KRITIKA
• Baski Sándor: Kesztyűs kézzel A Vaslady
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
KRITIKA
• Kolozsi László: Ez itt a Fincher helye A tetovált lány
MOZI
• Kolozsi László: Aztán mindennek vége
• Vincze Teréz: Üvöltő szelek
• Pintér Judit: Az élet négyszer
• Vajda Judit: Életrevalók
• Sepsi László: Géppisztolyos prédikátor
• Pápai Zsolt: Vörös Hadsereg Frakció
• Tüske Zsuzsanna: Muppetek
• Varró Attila: Hadak útján
• Pálos Máté: A szerelem művészete
• Baski Sándor: A legsötétebb óra
DVD
• Nagy V. Gergő: Felettünk a föld
• Pápai Zsolt: Szalmakutyák
• Tosoki Gyula: Bárcsak
• Pápai Zsolt: 30 perc, vagy annyi se
• Czirják Pál: Mephisto
• Géczi Zoltán: Az erdő foglyai
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A tetovált lány

Ez itt a Fincher helye

Kolozsi László

A Millenium-trilógia az elmúlt évek egyik legerősebb krimije. A hír, hogy Fincher rendez belőle filmet sokakat felajzott.

A remake hamar lehűti David Fincher rajongóit. Van ugyan egy kis Fincher A tetovált lány amerikai verziójában. A főcím. De utána semmi. A főcímről sem a Hetedik (és pláne nem a Zodiákus) erős stílusjegyekkel rendelkező alkotója juthat a Niels Arden Oplev krimi remake-jénél többet remélők eszébe, hanem a Levi’s és Nike reklámok mesterembere. Trent Reznor zenéjére mintha jégvágóval vágott volna össze a tengerentúl egyik legtehetségesebb rendezője egy olyan ultramarinkék bevezetést, aminek láttán bármely gumigyár örökre biztosít neki téli gumikat.

Az ütős, pergő nyitány gerjesztheti még a reményt, hogy a Fincher-művekből eredeti, értékálló darab gördült ki, ám már a bevezető epizód is lehorgasztja a reménykedőt. Ha nem Millenniumnak hívnák a lapot, és nem Mikael Blomkvistnak a lap kérlelhetetlen szerkesztőjét, a bizalom nem apadna. De David Fincher nem tette át a történetet hazájába, nem lett Mikaelből Michael, ahogy nem lett a svéd krimiből amerikai thriller vagy film noir sem.

Finchert mintha még Stieg Larsson nagyszerű regénye sem nagyon izgatta volna: ez a film nem a Larsson-trilógia újra vagy továbbgondolása, hanem egyszerű behelyettesítés. A dán rendező nevét felülírták Fincherével, Michael Nyqvistét Daniel Craigével, a svéd film hullámain már Hollywoodba érkezett Noomi Rapace-ét Rooney Maráéval.

Ez a film, akkor lett volna más, akkor lehetett volna több, ha Finchernek és társainak van mersze, lehetősége, átírni, átformálni a svéd alapfilm történetét, ha át tudják ültetni a krimit az amerikai talajba. Ha film noirrá tudják átsatírozni ezt a tipikus skandináv bűnfilmet, ha a társadalomkritikát a mai amerikai társadalom is magára tudja venni. Így, hogy a film tulajdonképpen svéd helyszíneken – a (a bűnben fogant, bűnben élő) Vanger família szigetén játszódó jeleneteket az uppsalai egyetem közelében vették fel – forgatott svéd krimi-adaptáció lett: a helyszín oly távoli, hogy egy amerikai néző, akár azt is gondolhatja, ilyes szörnyű családi rémmesék csak a távoli és zord Ikea-földön eshetnek meg.

Nevezett bútorgyár nem kevés szerepet is kap: az irodákban, a roggyant paneltelepeken is Ikea-fanok élnek, csak a gonosz Vangerek otthonaiban dívik régimódi bútorokkal, üveges könyvszekrényekkel berendezni a nappalit. Ámbár a képkereteket már ők is a bútorból gazdaggá lett svéd – bizonyára ismerik is – áruházában vásárolják. (Emlékezhetünk, Fincher a Harcosok klubja egyik jelenetében még bolondot csinált az Ikeá-ból: a kispolgáriság szimbólumaként mutatta fel.)

A Fincher-verzió sokkal formatervezettebb, tudatosabban használ termékeket, mint a dán eredeti. És – tagadhatatlan – Fincher tetovált lánya telitalálat: azt is elhisszük róla, hogy megkívánja a gyámjává kinevezett ember-roncs, ahogy azt is, hogy simán lever minden támadót a metróaluljáróban, és ha úgy tartja kedve, partiba vágja meglepett nyomozó-partnerét. Egyszerre vad és riadt. Vonzó és rettenetes. De sem a motoros száguldozása, sem a brutális jelenetei, nem lépnek egy szinttel feljebb, a dán film – egyébként tisztes – szintjénél.

Fincher generáljavításra nem, csak másolásra volt hajlandó.

A szerzői kézjegyeket kutató szem szeretne látni legalább egy Nike cipőt, egy olyan futást, mint amit a Sebesség-lánc (Speed Chain) című reklámban láthatni. Szeretne látni egy kis Finchert. De ezen a filmen még Reznor zenéjének vartyogása, a sejtelmesre, ősziesre fotografált archív képek és filmek sem segítenek.

Azt hiszem, a Stieg Larssonnál semmivel sem tehetségtelenebb norvég krimiíró, Jo Nesbo jobban járt. Az ő Hóemberének jogait egyből egy nagy stúdió vette meg. Nem remake lesz belőle, hanem Scorsese-film.

 

A tetovált lány (The Girl with the Dragon Tattoo) – amerikai, 2011. Rendezte: David Fincher. Írta. Steve Zaillian. Kép: Jeff Cronenweth. Zene: Trent Reznor. Szereplők: Daniel Craig (Blomkvist), Rooney Mara (Lisbeth), Christopher Plummer (Henrik), Stellan Skarsgard (Martin), Robin Wright (Erika). Gyártó: Metro-Goldwin-Mayer / Scott Rudin Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 158 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10962