Mozi

Szerelem, pasta, tenger

Forgács Nóra Kinga

Mine vaganti – olasz, 2010. Rendezte: Ferzan Ozpetek. Írta: Ferzan Ozpetek, Ivan Cotroneo. Kép: Maurizio Calvesi. Zene: Pasquale Catalano. Szereplők: Riccardo Scamarcio (Tommaso), Alessandro Preziosi (Antonio), Nicole Grimaudo (Alba), Lunetta Savino (Stefania). Gyártó: Fandango / Rai Cinema. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 110 perc.

A helyszín egy olasz kisváros, hőseink a népes Cantone család három generációjának tagjai, az időpont pedig 2010, bár a képek hangulata és a szülők (elő)ítéletei azt az érzést keltik, mintha megállt volna az idő az ő fiatalkorukban. A Cantone família a családi vállalkozást érintő fontos üzleti alkalom miatt gyűlik össze és a fiatalabb fiú is hazatér a fővárosból, ahol üzleti tudományok helyett irodalmat hallgatott, a lányok helyett a fiúkat szereti, és a célja az, hogy egy jól időzített coming out-tal megszabadítsa magát a családi sorstól, ne kelljen elfoglalnia helyét a családi üzletben. Ám az idősebb fiú gonosz csapdába ejti őt, így választania kell kötelességérzete és a szenvedélyei között.

A török születésű olasz író-rendező, Ferzan Ozpetek jellemző témái és motívumai térnek vissza Szerelem, pasta, tenger című filmjében: az ezredvégen-ezredelőn variábilissá váló nemi identitás, az eljátszott szerepekkel járó öncsalás és az önismeret megszerzése körül forgó, érzelmileg zsúfolt, melodramatikus fejlődésmesét láthatunk titkokkal, és az átadható tapasztalat ígéretével gazdagítva.

A Szerelem, pasta, tenger közege a család, így az ismétlődő sors, az apa-fiú kapcsolat, a családi tradíció befolyásolják a személyes útkeresést. A melankólia helyét ezúttal a komikum veszi át, a karakterek ábrázolása egyszerűsítőbb, a sok szereplő és epizód lazítja, akcióval dúsítja a máskor (Törökfürdő, Szemközti ablak) lassabb tempójú, kontemplatív, de érzelmi bevonódásra talán több teret adó szüzsét. A családi gúnynevével a filmnek címet adó nagymama múltban elkövetett „hibájából” levonható tapasztalat közhelyesen csengő életvezetési tanácsként hangzik el, mégis az ő személyéhez köthető a figyelmes szemlélés és a mágikus erő, ami elvezet a végkifejletig. Így alakul ki egy részleteiben emlékezetes, de összességében inkább kellemes, mint maradandó élmény.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 54-54. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10522

Cikk értékelése:

szavazat: 1227 átlag: 5.46