KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/február
FILM / SZÍNHÁZ
• Gelencsér Gábor: Filmszínpad Mozi a színházban
• Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek Apacsok
VARGAS LLOSA
• Ardai Zoltán: Buja, kényes, hideg Mario Vargas Llosa-adaptációk
BUNUEL
• Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza Dalí és Buñuel kapcsolata
• Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez Luis Buñuel
JOHN WAYNE
• Varga Dénes: A vadnyugat hercege John Wayne és a hatvanas évek
• Nevelős Zoltán: Karakán emberek A félszemű
ARONOFSKY
• Szabó Ádám: Őrjítő vágy Darren Aronofsky
• Kovács Kata: Pszichobalett Fekete hattyú
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek Anilogue
• Margitházi Beja: Animáció, nem imitáció Sylvain Chomet: Az illuzionista
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A bennem élő gyilkos Dexter-sorozat
• Kemenes Tamás: Alpári unalom Való Világ 4.
• Deák Dániel: Veszteni tudni kell 40 milliós játszma
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Titkok, hazugságok Torino
KÖNYV
• Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant Marc Vernet: A hiány alakzatai
• Harmat György: Iskola a papíron Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak
KRITIKA
• Báron György: Téli mese A vágyakozás napjai
• Gorácz Anikó: A kripli Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok
• Vajda Judit: Csernobil és Isaura Az ügynökök a Paradicsomba mennek
MOZI
• Baski Sándor: Emberek és istenek
• Schreiber András: Három majom
• Vincze Teréz: A király beszéde
• Vajda Judit: Egy jobb világ
• Forgács Nóra Kinga: Szerelem, pasta, tenger
• Tüske Zsuzsanna: Az utazó
• Alföldi Nóra: New York I Love You
• Sepsi László: Párizsból szeretettel
• Vörös Adél: A dilemma
• Kovács Marcell: Zöld Darázs
• Csillag Márton: Gulliver utazásai
• Varró Attila: Boszorkányvadászat
• Pápai Zsolt: Követés
• Czirják Pál: Sodrásban
• Alföldi Nóra: Felhangolva
• Tosoki Gyula: Az élők és a holtak
DVD
• Martsa András: Pedig olyan csendes ember volt…
MOZI
• Kovács Marcell: Inferno – Pokol
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pedig olyan csendes ember volt…

Martsa András

He Was a Quiet Man – amerikai, 2007. Rendezte: Frank A. Cappello. Szereplők: Christian Slater, William H. Macy, Michael DeLuise. Forgalmazó: MOKÉP. 95 perc.

Bob Maconel munkája szánalmas, barátai nincsenek, a nők undorodva fordulnak el tőle – már ha egyáltalán észreveszik. Antiszociális hősünk (a radikális átalakuláson átesett Christian Slater bravúros alakításában) napközben egy kétszer kétméteres irodai kockából tekintget kifelé az őt körülvevő és elutasító világra, ideje nagy részét pedig azzal tölti, hogy a férfiasság eltűnéséről lamentál, aranyhalával beszélget, és kollégái meggyilkolását tervezgeti. A revolver megtöltésénél tovább persze sosem jut; amikor azonban egyik munkatársa megelőzi és mészárlásba kezd az irodában, igen nagy hasznát veszi a csőre töltött fegyvernek – a megmentő-szerepbe kényszerülve pedig egy teljesen új élet lehetősége bontakozik ki előtte.

Amit annak idején a Taxisofőr szerzői látomásként, az Összeomlás thrillerként, az Irodai patkányok pedig vígjátékként fogalmazott meg, azt a Pedig olyan csendes ember volt… szatíra és melodráma fokozottan gyúlékony keverékébe oltja, megfejelve az egészet egy csipetnyi szürrealizmussal. Az eddig mindössze két B-kategóriás akciófilmet jegyző Frank Cappello író–rendező meglepően biztos kézzel vezényli le az Amerikai szépséget idéző tónusváltásokat, ráadásul olyan képi invenciókkal teli, trip hopos ritmusokkal aláfestett világot teremt, ami legjobb pillanataiban Fincher és Jonze szuggesztív vízióit idézi. Cappello filmjének legnagyobb erényét azonban (anti)hőse portréjának tűpontos felrajzolása jelenti: a beilleszkedésre képtelen, frusztrációit zavaros ideológiákká gyúró Bob Maconel nem más, mint Travis Bickle egyenesági leszármazottja, aki egy véletlen folytán esélyt kapott a megváltásra, de saját maga elől nem tudott elmenekülni.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10509