|
|
|
Mozi52-es történetBaski Sándor
Istoria 52 – görög, 2008. Rendezte és írta: Alexis Alexiou. Kép: Christos Karamanis. Zene: Peekay Tayloh és Yannis Veslemes. Szereplők: Yorgos Kakanakis (Iasonas),Serafita Grigoriadou (Pinelopi). Gyártó: Tugo Tugo Productions. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 97 perc. Nem sűrűn találkozhatunk görög filmekkel a mozikban, már csupán ezért figyelmet érdemel az Istoria 52, Alexis Alexiou dolgozatából ugyanakkor legfeljebb annyira kaphatunk hű képet a kortárs görög filmről, amennyire a Pater Sparrow-féle 1 nyomán a hazai filmes trendekről. Magyar kollégájához hasonlóan Alexiou is egy olyan történetet választott rendezői debütálásához – néhány rövidfilmet már készített korábban –, amely bárhol és bármikor játszódhatna. A sci-fi helyett nála a pszichothriller műfaja jelenti azt a kiindulópontot, amelytől jó alaposan elrugaszkodik. Hőse egy szociális zavarokkal küzdő fiatal férfi, Iasonas, aki barátai révén ismerkedik össze a vele egy hullámhosszon rezgő Pinelopival. A nő hamarosan hozzáköltözik, hogy aztán egy reggel nyom nélkül eltűnjön. Alexiou, aki egyben a forgatókönyv szerzője, ezen a ponton emeli be a valóság és rémálom kibogozhatatlan összekavarodásának ismerős toposzát, és az addig lineáris, követhető történet, a főhős elméjével párhuzamosan, megbomlik. Iasonas életéből kiesik egy hét, nem emlékszik rá, hogyan és mikor romlott meg viszonya Pinelopival, miközben újra és újra átéli megismerkedésük éjszakáját és kapcsolatuk fontosabb epizódjait. A rendező kétségtelen tehetséggel érzékelteti a férfi skizofrén őrületét, a végig egyetlen félhományos lakásban játszódó film hasonlóan nyomasztó hangulatot áraszt, mint a tematikailag rokon A gépész. A lényegi különbséget legfeljebb a cselekményelemek – az Idétlen időkig alaphelyzetét idéző – ismétlődése, illetve variálódása jelenti, ez a dramaturgiai megoldás azonban, a humor mellőzésével, csak még jobban hozzájárul ahhoz, hogy maga a film is önismétlővé váljék – a személyiség széthullását hitelesen mutatja be, de nincs, ami továbblendítené a történetet. Alexiou-ra láthatóan nagy hatással volt Lynch és (a fiatal) Polanski, nem is vegyíti rosszul a stílusukat, már csak az arányérzékén kellene csiszolnia.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1140 átlag: 5.37 |
 |
|
|
|
