KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/május
KUROSAWA 100
• Lajta Gábor: Filmalkímia Kurosawa, a mozgóképfestő
• Báron György: A vasút kapujában Rashomon-variációk
SKANDINÁV VÉR
• Klág Dávid: A dán døg Nicolas Winding Refn
• Szalkai Réka: Egy vérbeli szerencsejátékos Beszélgetés Winding Refn-nel
• Schubert Gusztáv: Svéd para Niels Alden Oplev: A tetovált lány
• Pintér Judit Nóra: Belső pokol Lars von Trier: Antikrisztus
ANIMA-TREND
• Varga Zoltán: Összeraklak, szétszedlek A gyurmafilm paradoxonai
• G. Kovács László: Lázadás, szürrealizmus, szabadság Beszélgetés Jan ©vankmajerrel
• Roboz Gábor: Szörnysimogató Dean DeBlois - Chris Sanders: Így neveld a sárkányodat
• Zalán Vince: Mentőöv nélkül? Beszélgetés M. Tóth Gézával
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Múltnak mámora Berlin
TELEVÍZÓ
• Ruprech Dániel: Az FBI titkos ügyei X-akták; A rejtély
• Schreiber András: Démon képében Női látnokok
• Baski Sándor: A jegesmedvék nem azok, aminek látszanak Lost-kultusz
KÖNYV
• Varga Zoltán: Műfaji képeskönyvek 101 horror film…; 101 sci-fi film…
KRITIKA
• Csillag Márton: Szívükben bomba van Jean-Pierre Jeunet: Micmacs – (N)agyban megy a kavarás
• Vajda Judit: Apáról fiúra Mátyássy Áron: Átok
• Barkóczi Janka: Filmforgalmazás 2.0 Helyzetek és gyakorlatok
MOZI
• Forgács Nóra Kinga:
• Nevelős Zoltán: Revans
• Géczi Zoltán: Brooklyn mélyén
• Baski Sándor: 52-es történet
• Barkóczi Janka: Sivatag virága
• Varró Attila: Tébolyultak
• Vajda Judit: Kínai lány
• Sepsi László: Vinyan – Az elveszett lelkek
• Tüske Zsuzsanna: Kedves John
• Roboz Gábor: Emlékezz rám
• Fekete Tamás: Titánok harca
• Alföldi Nóra: Túl jó nő a csajom
• Gelencsér Gábor: Kígyótojás
• Salamon Tamás: (500) nap nyár
• Varga Zoltán: Pillangó úrfi
• Alföldi Nóra: The Great Buck Howard – Tökéletlen trükk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

52-es történet

Baski Sándor

­Istoria 52 – görög, 2008. Rendezte és írta: Alexis Alexiou. Kép: Christos Karamanis. Zene: Peekay Tayloh és Yannis Veslemes. Szereplők: Yorgos Kakanakis (Iasonas),Serafita Grigoriadou (Pinelopi). Gyártó: Tugo Tugo Productions. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 97 perc.

Nem sűrűn találkozhatunk görög filmekkel a mozikban, már csupán ezért figyelmet érdemel az Istoria 52, Alexis Alexiou dolgozatából ugyanakkor legfeljebb annyira kaphatunk hű képet a kortárs görög filmről, amennyire a Pater Sparrow-féle 1 nyomán a hazai filmes trendekről. Magyar kollégájához hasonlóan Alexiou is egy olyan történetet választott rendezői debütálásához – néhány rövidfilmet már készített korábban –, amely bárhol és bármikor játszódhatna. A sci-fi helyett nála a pszichothriller műfaja jelenti azt a kiindulópontot, amelytől jó alaposan elrugaszkodik. Hőse egy szociális zavarokkal küzdő fiatal férfi, Iasonas, aki barátai révén ismerkedik össze a vele egy hullámhosszon rezgő Pinelopival. A nő hamarosan hozzáköltözik, hogy aztán egy reggel nyom nélkül eltűnjön.

Alexiou, aki egyben a forgatókönyv szerzője, ezen a ponton emeli be a valóság és rémálom kibogozhatatlan összekavarodásának ismerős toposzát, és az addig lineáris, követhető történet, a főhős elméjével párhuzamosan, megbomlik. Iasonas életéből kiesik egy hét, nem emlékszik rá, hogyan és mikor romlott meg viszonya Pinelopival, miközben újra és újra átéli megismerkedésük éjszakáját és kapcsolatuk fontosabb epizódjait. A rendező kétségtelen tehetséggel érzékelteti a férfi skizofrén őrületét, a végig egyetlen félhományos lakásban játszódó film hasonlóan nyomasztó hangulatot áraszt, mint a tematikailag rokon A gépész. A lényegi különbséget legfeljebb a cselekményelemek – az Idétlen időkig alaphelyzetét idéző – ismétlődése, illetve variálódása jelenti, ez a dramaturgiai megoldás azonban, a humor mellőzésével, csak még jobban hozzájárul ahhoz, hogy maga a film is önismétlővé váljék – a személyiség széthullását hitelesen mutatja be, de nincs, ami továbblendítené a történetet. Alexiou-ra láthatóan nagy hatással volt Lynch és (a fiatal) Polanski, nem is vegyíti rosszul a stílusukat, már csak az arányérzékén kellene csiszolnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10182