TelevízóNői látnokokDémon képébenSchreiber András
A modern misztikus sorozatok egyszerre szolgálják ki a közönség mágia-igényét és próbálják elfogadtatni a hatodik érzék létét a szkeptikusokkal. A halottlátás ősi mítosz – a holtak megidézésének képességét még a vallás sem tagadja, csak a tudomány kételkedik, a hatodik érzékre (akár csak Isten létezésére) nincs kézzelfogható magyarázat. „Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt” – Saul, Izrael első királya fordul e szavakkal szolgáihoz (Sámuel I. könyve, 1.28), mikor a filiszteusok elleni döntő ütközet előtt a próféciák nem hoztak neki nyugalmat. Az endori javasasszony megidézi Sámuel prófétát: Saul vétett az isteni törvény ellen, ”Ne forduljatok halottlátókhoz, ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (Lev. 19; 31) Ez Saul legfőbb bűne mind közül, ez okozza vesztét – a Szent Inkvizíció pedig tanult a bibliai hibából, hűen a mózesi törvényekhez („Jósnőt ne hagyj életben”) mindent megtett, hogy kiirtsa a pogány mágiát, hogy ne maradjon egy boszorkány sem. Ma már tudjuk: a misztikum kiirthatatlan, nem sikerülhet ez a tudományos felvilágosultaknak sem, itt a New Age, nászát üli ezotéria és féltudatlanság.
Az új évezred misztikus-látnok sorozatai kétfelé is meg kívánnak felelni: nem harcolnak a vallással, de győzködik a tudományt, vagy legalábbis a szkeptikusokat. A holtakat ne bolygassátok – de mi van akkor, ha a holtak bolygatják az arra fogékonyakat?! Az Afterlife, vagy a Szellemekkel suttogó női látnokai nem halottidézők, csupán segítenek a nyugtalan lelkeknek megtérni a fénybe. Test és lélek – a halál ezt az egységet bontja meg, de miközben – így a misztikus sorozatok – a test már rég bomlásnak indult, a halál után a lélek sokszor nem nyugodhat – minden epizód arról szól, hogy a különös képességekkel bíró, érzékeny nő segít feldolgozni a köztes állapotban rekedt szellemeknek azt a traumát, ami miatt a testről leszakadt lélek az élők között maradt. Családi tragédiák, bűnesetek, a misztikus sorozatok alapvetően a krimi hagyományaira építenek – ahogy nem egyszer a bűnüldözők is alkalmaznak parafenoménokat (lásd például a Mentalista, vagy A médium című szériát). De még ha a mágia olykor segít is egy-egy rejtély felderítésében, a látnokoknak minden epizódban külön el kell magyarázniuk a kétkedő hozzátartozóknak: nem bolondok és nem csalók, valóban az elhunyt szellemével kommunikálnak. Sőt, rendre akad egy tudós, aki kétségbe vonja a médium képességeit. A brit Afterlife (honi fordításban: Médium – A túlvilág kalandorai, 2005) látnok hősnőjére egy egyetemi pszichológia tanár figyel fel: könyvet ír a paranormális képességekről, célja, hogy bizonyítsa, a halottlátók tulajdonképpen bomlott elmék, a vízió nem több puszta hallucinációnál. Mindezt csak azért, hogy aztán epizódról-epizódra egyre nőjön a szakemberben a kétely, a hipotézis téves – magyarázatot ugyan nem talál a jelenségre, de a nővel töltött idő, az egyes esetek alapos átgondolása után képes elfogadni a megmagyarázhatatlant.
Mindig győz a jó – a lélek hazatér, többnyire a felülről érkező, mindent elárasztó fénybe. A Szellemekkel suttogóban (Ghost Whisperer, 2005) olykor rossz szellemek is megjelennek, céljuk eltántorítani a jólelkeket megsegítő látnokot a küldetéstől. Menny és pokol – vallásosság és nagy adag misztikum, olykor némi egzakt tudomány: itt az ezotéria szinkretizmusának mibenléte, mindenből egy kicsit, mindenből éppen annyit, amennyi ahhoz kell, hogy kiszolgálja a szellemi-spirituális érdeklődést. Kézzelfogható magyarázatot egyedül az okkult tudományokat felvillantó A rejtély (Fringe, 2008) próbál adni, a szkeptikus FBI-nyomozónőt lassacskán ráébresztik, hogy különleges képességekkel bír, de ennek oka nem veleszületett tulajdonság, a hatodik érzéket még gyerekkorában hívták életre megveszekedett tudósok, célirányos gyógyszerterápia, speciális kezelés – a halottlátás is egy kísérlet mellékhatása, az agyhullámok egymásra gerjednek, a látomás némiképp magyarázatot nyer. A rejtély izgalmát éppen ez, az (ál)tudományos magyarázkodás adja, ebben tér el a misztikus sorozat-hullámtól, a többinek nem célja, hogy egzakt módon alátámassza a cselekményt, legfeljebb – mint az Afterlifeban – a szkepszist feladó tudós személyén keresztül megkísérli meggyőzni a kétkedőket. „Hiszem ezt, ámbár elmémbe nem fér” – a zsoltárt ellopta a misztika, csak éppen kihagyja belőle a bort és a kenyeret, a Megváltóból legfeljebb az aurája érdekli.
Nem a dicsfény – nem mintha a New Age-nek ne lenne metafizikus magyarázat-kánonja. Az aura például összefolyó körvonalak összessége, amit az élők és halott tárgyak egyaránt kibocsátanak magukból. Természetfeletti, mindent átható életerő. A Médium (2005) látnoka nem pontosan ezt az energiamezőt érzékeli – bár kétségkívül pszichikus képességekkel rendelkezik –, de rémálmainak köze van ehhez is: Allison Dubois jogászhallgató és családanya álmában egy bűntény vagy annak előzménye elevenedik meg – Allison (Patricia Arquette) hamarosan az ügyészségnek kezd dolgozni, segít felderíteni a megoldatlan ügyeket. Felismeri a rosszat – márpedig a rossznak is van aurája, állítja az ezotéria. Mint valami Dick-féle prekog, azzal a különbséggel, hogy Dubois nem passzív, hanem cselekvő látnok, és mindig a „különvélemény” hozza lázba, képességeit azért állítja a nyomozati szerv szolgálatába, hogy ha lehet, megváltoztassa a jövőt, megakadályozzon egy még csak vizionált bűnesetet.
A misztikus sorozatokat áthatja a női érzékenység – a hősnők, miközben sokszor szenvednek képességeiktől, engedelmeskednek neki, sőt, kapaszkodnak belé: az egyes epizódokhoz a magánéletbeli bizonytalanság, vagy éppenséggel a médium és szellem sorsközössége, sorsazonossága adja a folyamatos érzelmi aláfestést. Magyarázza ezt a szálat az ezoterikus pszichológia is, mondván a nők nem tanulták meg, hogyan bánjanak saját érzékenységünkkel, mit kezdjenek a velük született nyitottsággal – magukra veszik a világ minden baját, még a holtakét is. Minden halottlátó az endori jósnő leszármazottja, a látnokok többnyire nők, a szkeptikusok férfiak. Az érzékenység démon képében mutatkozik, a látnokok a magánéletben meglehetősen bizonytalanok, spirituális nyitottságuk akár a valós kudarcok kompenzálása is lehetne. Már amennyiben ezt a sorozatok nyíltan kimondanák.
Érdekesség: egy ezres mintacsoporttal készült újabb felmérés szerint a természetfelettire nyitottság tekintetében a nemi hovatartozás döntő: leginkább a nők hisznek az ezoterikus jelenségekben. Nem is csoda, hogy a misztikus szériák megvilágosodottjai zömében nők. További érdekesség: csak az Afterlife hazájában a spirituális ipar tavalyra 40 millió fontos üzletággá terebélyesedett. Ki ne akarná kitanulni az öngyógyítás mesterségét, amikor a kórházak túlterheltek, ki ne tudná kamatoztatni karrierjében az auralátás képességét, és ki akarna beszélni elhunyt hozzátartozójával, enyhíteni a szörnyűséges magányt...
A vallás nem tagadja (csak elutasítja) a halottlátás képességét – mégis, egyes Biblia-magyarázatok szerint, az endori asszonynak nem jelenhetett meg az istenfélő Sámuel próféta, Saul csupán kikövetkeztette, hogy az öregember, akit az asszony lát, Isten egyik legigazabb szolgájának szelleme. Könnyen félrevihetnek a látomások, a misztikus sorozatokban persze soha, ezekben csupa tisztaszándékú látnok ténykedik, nem pénzért, nem is önérdekből cselekednek. Női önfeláldozás ez is, áttörni a spirituális és a materiális világokat elválasztó falat, ésszel fel nem érhető módon felgöngyölíteni egy bűnesetet, segíteni a holt lelkeknek. Segíteni, hogy nyugodjanak békében. Mert a misztikus sorozatok látnokai is csak így lelhetnek nyugalmat.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1086 átlag: 5.73 |
 |
|
