KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Alida Valli (1921–2006)
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat

• Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról Stanislaw Lem
• N. N.: Lem-adaptációk
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: Arcművészet Beszélgetés Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal

• Jankovics Márton: Útlevél az újjászületéshez Személyiségcsere
• Hungler Tímea: Nem ér a nemem Transszexuális hős/nők
• N. N.: Transzszexuális és transzvesztita filmek
• Varró Attila: A kétség és a szörny Dr. Jekyll és Mr. Hulk
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Hullámtörések Titanic Fesztivál
• Beregi Tamás: A kárhozat partjain túl Lovecraft-adaptációk
• Hirsch Tibor: Másként mesélők A Titanic renegátjai

• Ádám Péter: Az elfojtás költője Marcel Carné
MULTIMÉDIA
• Forgách András: Egymásban Kurtág Judit: Videó-művek
• Scherter Judit: Az intelligens véletlen Monológ Kurtág Judittal
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Aki énekelni is tud Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Onnan, hol nőnek a pálmák Michael Winterbottom: Út Guantanamóba
• Muhi Klára: Médea öröksége Danis Tanovic: Pokol
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Henderson bemutatja
• Vajda Judit: Utolsó napjaim
• Pápai Zsolt: Halálos szívdobbanás
• Varró Attila: Mission: Impossible 3.
• Vajda Judit: 4 évszak kis falumban
• Vörös Adél: A Da Vinci-kód
• Nevelős Zoltán: Kedves Wendy
• Köves Gábor: Anthony Zimmer
• Vincze Teréz: Huligánok
DVD
• Nevelős Zoltán: A spártai
• Kovács Marcell: Lelkek karneválja
• Pápai Zsolt: Bob és Carol és Ted és Alice
• Tosoki Gyula: Megszállott

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mrs. Henderson bemutatja

Takács Ferenc

Mrs. Henderson Presents – brit, 2006. Rendezte: Stephen Frears. Írta: Martin Sherman. Kép: Andrew Dunn. Zene: George Fenton. Szereplők: Judi Dench (Laura Henderson), Bob Hoskins (Vivian Van Damm), Will Young (Bertie), Kelly Reilly (Maureen), Christopher Guest (Lord Cromer). Gyártó: BBC / Future Films / Pathé Pictures. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 103 perc.

 

Stephen Frears a jelek szerint mindent megengedhet magának, ugyanis mindent meg tud csinálni: avantgárd auteuri színekben ugyanolyan jól játszik, mint a legműfajszerűbb kommersz patentek kopott gyepű pályáján, s közben érzékeny, intelligens, társadalmi-politikai felelősségről is tanúságot tevő „középutas” (azaz elitnek és tömegnek egyformán tetsző) filmekkel is gyakran rúg formás gólokat. Ezúttal boldog és felelőtlen filmet csinált, széles jókedvvel és bravúros játékossággal, bár igen szigorú és következetes önkorlátozással: a Mrs. Henderson bemutatja... kizárólag irodalmi, színházi és (persze) filmes közhelyeket, kliséket és patentokat tartalmaz, legalábbis anyagát tekintve. Valójában nem más, mind kéjes lubickolás az ismertben és a megkopottban, afféle egzotikus retró, a harmincas-negyvenes évek londoni színházi világának (és a korszak filmstílusának) a szeretetteljesen ironikus megidézése.

Már a szüzsé is kellemesen ismerős utánzat. Tőrőlmetszett szalonvígjáték, társasági-társalgási „jól megcsinált darab” a háború előttről, annak idején Noël Coward, Terence Rattigan, Ben Travers és társaik szórakoztatták ilyesmivel, többnyire több százas, sőt ezres sikerszériákban, a West End színházainak a közönségét. Végy egy lehengerlően „jelenvaló” karaktert és építs köréje vígjátéki cselekményt – ezt a valaha remekül bevált receptet veszi elő Frears, s a recept most is működik. Mrs. Henderson dúsgazdag nagypolgári asszonyság, fölényes, uralkodó típus, ellentmondást nemhogy nem tűrő, hanem nem is ismerő lény, aki tudja magáról, hogy neki csakis igaza lehet, és hogy őt soha sem érheti baj, Angliában semmiképpen, hiszen az ország végül is azért létezik, hogy az ő szeszélyeihez asszisztáljon és kedvteléseit kiszolgálja. Winston Churchill ő, női burokban: különc nagyság, aki az égvilágon mindent megengedhet magának, s akit akarata mindig győzelemre visz.

Mrs. Henderson, mivel elözvegyült és unatkozik, vesz magának egy színházat a Sohóban, s alkalmazza – bár nem szívesen, hiszen annyira „nem angol” – Vivian Van Damm félangol-félholland-félzsidó színházi szakembert, hogy csináljon zenés kabarét a színházban. Kettejük – a két társadalmi szélső érték – viharos viszonya, ellenszenvnek és szeretetnek a komikus párharca teszi ki a film cselekményét. Közben a kabaré merészen meztelen revüvé alakul át, aztán kitör a háború, Franciaország elestét a kabaréban is megsiratják (a BBC mellett a Pathé is betett pénzt a filmbe), aztán jönnek a bombázások, a színházat be kellene zárni, de Mrs. Henderson kitart: Churchill vért, verítéket és könnyeket ígért a háborúzó nemzetnek, Mrs. Henderson ennél valamivel konkrétabbat ad a frontra induló katonáknak útravalóul: formás keblek és gömbölyded popók élőképeit.

Judy Dench fergetegeset játszik, Bob Hoskins sem marad el sokkal tőle. Van még animációs főcím (külön ínyencfalat), humor és könny, szerelem, némi társadalomkritika, kisadag hazafias pátosz. Mindez könnyedén, kevéske – de éppen kellő mértékű – távolságot tartó iróniával-öniróniával, filmtechnikailag fölényesen tökéletes kivitelben. Apró remeklést láttunk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8633