KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Alida Valli (1921–2006)
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat

• Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról Stanislaw Lem
• N. N.: Lem-adaptációk
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: Arcművészet Beszélgetés Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal

• Jankovics Márton: Útlevél az újjászületéshez Személyiségcsere
• Hungler Tímea: Nem ér a nemem Transszexuális hős/nők
• N. N.: Transzszexuális és transzvesztita filmek
• Varró Attila: A kétség és a szörny Dr. Jekyll és Mr. Hulk
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Hullámtörések Titanic Fesztivál
• Beregi Tamás: A kárhozat partjain túl Lovecraft-adaptációk
• Hirsch Tibor: Másként mesélők A Titanic renegátjai

• Ádám Péter: Az elfojtás költője Marcel Carné
MULTIMÉDIA
• Forgách András: Egymásban Kurtág Judit: Videó-művek
• Scherter Judit: Az intelligens véletlen Monológ Kurtág Judittal
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Aki énekelni is tud Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Onnan, hol nőnek a pálmák Michael Winterbottom: Út Guantanamóba
• Muhi Klára: Médea öröksége Danis Tanovic: Pokol
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Henderson bemutatja
• Vajda Judit: Utolsó napjaim
• Pápai Zsolt: Halálos szívdobbanás
• Varró Attila: Mission: Impossible 3.
• Vajda Judit: 4 évszak kis falumban
• Vörös Adél: A Da Vinci-kód
• Nevelős Zoltán: Kedves Wendy
• Köves Gábor: Anthony Zimmer
• Vincze Teréz: Huligánok
DVD
• Nevelős Zoltán: A spártai
• Kovács Marcell: Lelkek karneválja
• Pápai Zsolt: Bob és Carol és Ted és Alice
• Tosoki Gyula: Megszállott

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kedves Wendy

Nevelős Zoltán

Dear Wendy – dán-német-francia, 2005. Rendezte: Thomas Vinterberg. Írta: Lars von Trier. Kép: Anthony Dod Mantle. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Jamie Bell (Dick Dandelion), Bill Pullman (Krugsby), Michael Angarano (Freddie), Novella Nelson (Clarabelle). Gyártó: Nimbus Films / Lucky Punch / Zentropa. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 105 perc.

 

Nehéz ellenállni a csábításnak, hogy az író, Lars Von Trier révén a filmet a művész Amerika-trilógiájának összefüggésében vizsgáljuk, sőt akár a Dogville lábjegyzetének tekintsük. Ez azért is kézenfekvő, mert a Kedves Wendyt rendező Thomas Vinterberg életművéhez két eddigi nagyjátékfilmje, a Dogma 95 első filmjeként egekbe emelt Születésnap, illetve az Amerikában forgatott, a nézhetetlenségig „szerzői” fantáziakölteménye, A végső megoldás: a szerelem után még kevés a fogódzónk. A kezdő és az eddigi végpont ismeretében mindazonáltal máris meghúzhatunk egy párhuzamost Lars Von Trier utolsó tíz évének munkásságával, így egy afféle alternatív útvonalat kapunk a dán dogmától annak hetyke elhagyásán keresztül az Amerika-mítosz kommentálásáig. Trier mester kevésbé sziporkázó, de sokkal rokonszenvesebb tanítványának nem annyira az univerzális igényű világmagyarázat a célja, inkább a személyes lelki fejlődés vonatkozásában interpretálja a fegyverek által meghatározott kultúrát. Egy majdnem-díszlet bányászvárosban néhány fiatal lúzer a (csoportjuk által szigorúan szabályozott) fegyvermániában teljesedik ki, aztán a sok gyakorlás után persze – drámai kötelezettség – eljön az éleslövészet tragikus órája is. A Kedves Wendy aligha filozofikus-politikus mélységével jelent újdonságot, mert a fegyverek és az erőszak „tojás vagy a tyúk”-típusú viszonyának felvázolásán túl nem sokat mond, sokkal érdekesebb úgy nézni, mint egy újabb játékot az európai Amerika-képpel és a kedvelt filmes toposzokkal, egy afféle intellektualizáló spagettiwesternt, ami – a valóságtól nyilvánvalóan elrugaszkodva – éppoly őszinte élvezettel, mint őszinte fájdalommal mesél a meghiúsult álmokról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8638