KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Alida Valli (1921–2006)
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat

• Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról Stanislaw Lem
• N. N.: Lem-adaptációk
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: Arcművészet Beszélgetés Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal

• Jankovics Márton: Útlevél az újjászületéshez Személyiségcsere
• Hungler Tímea: Nem ér a nemem Transszexuális hős/nők
• N. N.: Transzszexuális és transzvesztita filmek
• Varró Attila: A kétség és a szörny Dr. Jekyll és Mr. Hulk
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Hullámtörések Titanic Fesztivál
• Beregi Tamás: A kárhozat partjain túl Lovecraft-adaptációk
• Hirsch Tibor: Másként mesélők A Titanic renegátjai

• Ádám Péter: Az elfojtás költője Marcel Carné
MULTIMÉDIA
• Forgách András: Egymásban Kurtág Judit: Videó-művek
• Scherter Judit: Az intelligens véletlen Monológ Kurtág Judittal
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Aki énekelni is tud Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Onnan, hol nőnek a pálmák Michael Winterbottom: Út Guantanamóba
• Muhi Klára: Médea öröksége Danis Tanovic: Pokol
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Henderson bemutatja
• Vajda Judit: Utolsó napjaim
• Pápai Zsolt: Halálos szívdobbanás
• Varró Attila: Mission: Impossible 3.
• Vajda Judit: 4 évszak kis falumban
• Vörös Adél: A Da Vinci-kód
• Nevelős Zoltán: Kedves Wendy
• Köves Gábor: Anthony Zimmer
• Vincze Teréz: Huligánok
DVD
• Nevelős Zoltán: A spártai
• Kovács Marcell: Lelkek karneválja
• Pápai Zsolt: Bob és Carol és Ted és Alice
• Tosoki Gyula: Megszállott

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos szívdobbanás

Pápai Zsolt

De battre mon coeur s’est arrété – francia, 2005. Írta és rendezte: Jacques Audiard. Kép: Stéphane Fountain. Zene: Alexandr Desplat. Szereplők: Romain Duris (Thomas), Niels Arestrup (Robert), Jonathan Zaccai (Fabrice), Gilles Cohen (Sami), Emmanuelle Devos (Chris). Gyártó: France 3 / Canal Plus / Sédif Productions / Cofimage 15. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 107 perc.

 

A hetvenes évek egyik legjelentősebb filmje alighanem Scorsese Aljas utcák című fabulája, amely – olybá tűnik – egészen napjainkig hat, az amerikai mozira éppúgy, mint az európaira. Jacques Audiard (Férfiak mélyrepülésben, A számat figyeld) szakajtónyi díjjal, egyebek közt 8 Cesarral és egy BAFTÁ-val elismert friss munkája is erre utal.

Az inspirációt annak a James Tobacknak 1978-as debütáló játékfilmje (Ujjak) szolgáltatta Audiard számára, aki odaadó Scorsese-tanítványként híresült el pályája elején. Toback filmjének hőse, a két világ ütközőzónájában toporgó fiatal férfi (akit Harvey Keitel alakított) egyszerűen átsétált Audiard munkájába, csupán fizimiskát cserélt, és az új francia színésznemzedék ügyeletes nagyágyúja, az új Belmondónak kikiáltott Romain Duris vonásait vette magára.

Hősünk igazi aljamunkával keresi a mindennapi betevőt a párizsi aljas utcákon: cinkes ingatlanügyletekkel foglalkozik, időnként pedig besegít a még zavarosabb bizniszekben gusztustalankodó apjának. Tomot minden látszat ellenére mégsem nyelte még el a fertő. Folyamatosan őrlődik animális késztetései és spirituális táplálékra éhes énje között, így amikor egy véletlen találkozás zongoraművész édesanyja egykori mesterével felcsillantja előtte a reményt, hogy folytathatja megszakadt zenei tanulmányait, ő kapva kap a lehetőségen. Amilyen kőkemény volt apja mellett a pénzbehajtásban, olyan elszántan kezd zongoraleckéket venni, és minden energiáját annak szenteli, hogy képbe kerüljön a közelgő meghallgatásra.

A Halálos szívdobbanás nem csupán középponti karaktere és az őt gyötrő problémák jellege miatt emlékezetet az Aljas utcákra, hanem a megmunkálásával is. A stilizált terekben játszódó jelenetek javát kézikamerával rögzítették, a Scorsese filmjének megszületése óta eltelt három évtized nyoma legfeljebb az akciókat színező fess montázstechnikán látszik. A Halálos szívdobbanás kis rosszindulattal míves iparosmunkának nevezhető, kis jóindulattal a napjaink világfilm-termését uraló középfajú művészfilmek mintadarabjának. Kinek-kinek kedve és ízlése szerint.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8636