KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szem

Varró Attila

The Eye – amerikai, 2008. Rendezte: David Moreau és Xavier Palud. Írta: Danny Pang, Oxide Pang és Jojo Hui forgatókönyve alapján Sebastian Gutierrez. Kép: Jeff Jur. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Jessica Alba (Sydney), Alessandro Nivola (Dr. Faulkner), Parker Posey (Helen), Rade Serbedzija (Simon). Gyártó: Paramount Vantage / Lionsgate / C/W Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 97 perc.

 

Miután a Távol-Keleten friss trenddé szerveződött kísértet-film zászlóshajóját jelentő J-Horror valamennyi sikerművét újrahasznosították (Kör, Átok, Mesgye), sőt már a középmezőnyre is ráfanyalodtak (Nem fogadott hívás), Hollywood iparosai végre kiterjesztették figyelmüket a teljes régióra. A 2008-as év egyaránt jelenti az első koreai és kínai rém-remake bemutatkozását: míg azonban a Két nővér meséje esetében bőven lehet mit rontani a finom ellipszisekre és fojtott sokk-technikára épülő mintadarabon, a hong kongi születésű Pang fivérek 2002-es Szeménél maga az alapanyag is gyengébb szövésű.

A retina-transzplantációja után holt lelkeket látó vak hegedűslány nem túlzottan eredeti alaptörténete önmagában kevés lenne a három folytatásra és számos (köztük egy indiai) újrahasznosításra: életképessége főként erős reflexivitásának köszönhető, miszerint a székébe dermedt néző másfél órán át egy olyan főhőssel azonosul, akinél a borzalom forrása a puszta látás. A két Szem azonban sem a szubjektivitásból fakadó nyitottság lehetőségével nem él (valódi szörnyeket vagy csupán rémeket lát a hősnő?), sem az észlelési anomáliára építhető gazdag suspense-lehetőségeket nem aknázza ki (lásd a Laura Mars szemei vagy a Hatodik érzék példáját): borongós-melankólikus távol-keleti tekintetével inkább a lélektani dráma felé pillog. Míg azonban a Pang fivérek meggyőzően helyezik közös nevezőre a halottlátás irracionális motívumát az elidegenedés, elmagányosodás hétköznapi életérzésével, az érdes/szikár romániai ostrom-horrorjukkal (Ők) hírnevet szerző francia rendezőpáros szolgai módon a pozitívabb szemléletű álomgyári normákhoz igazítja a feldolgozást, ami nem csak néhány életundorral teli sokkjelenettől és sivár életképtől fosztja meg közönségét, de az eredeti katarktikus tragédiájának is élét veszi a fináléban. Noha az amerikai remake a Fekete vízhez hasonlóan még így is sokat megőriz a keleti zsáner sikerét jelentő halkszavú borzalomból, a feldolgozás sem elég forráshű reprodukció, sem elég eredeti és egyéni átértelmezés ahhoz, hogy értelmet adjon elkészültének – rácáfolva az ismert tételre, miszerint több Szem többet lát.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9331