KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése

Az anyaszomorító

Gyenge Zsolt

Az idei berlini Arany Medvét román film kapta.

Sok román film érdemelt volna Arany Medvét az elmúlt években, de A gyermek fekvését (Poziţia Copilului ) nem sorolnám közéjük. A színészi játékon, a forgatókönyvön és a témaválasztáson is a fáradtság nyomai érződnek, pedig rendezője még csak harmadik filmjénél tart. A román újhullám egyértelműen túl van a zenitjén, így a korábban újszerűnek ható megközelítés ma már egyre inkább utánérzésnek hat, és ebből a helyzetből csak a legtehetségesebbek tudnak továbblendülni – Cristi Puiu, Corneliu Porumboiu és talán Mungiu.

Călin Peter Netzer a második hullám képviselője a kétezres évek román filmművészetében, azon rendezők közé tartozik, akik számára a modellt a mára már legendává vált nagyok jelentik, és az általuk kitaposott út, kivívott presztízs biztosítja a lehetőségeket nekik is. Ebből a sorból Radu Jude és Radu Muntean emelkedik ki, akik eddigi munkáikban képesek voltak frissességgel megtölteni a korábbi sémákat, és akik mindketten Arany Medve nélkül járták meg Berlint.

A gyermek fekvése egy bárhol a világon előadódó, szinte mindennapos történetet dolgoz fel (legutóbb a Homeland sorozat második évadjában láthattunk ilyet). Szegényes környéken, egy kis falu határában gazdag család sarja luxusautójával elüti a figyelmetlenül útra szaladó kisgyereket, mely esemény következményeit a gazdag család minden lehetséges eszközzel (pénz és kapcsolatok) próbálja minimalizálni. A miniszterekkel parolázó látványtervező anya és a főorvos apa vérmérsékletének megfelelően vesz részt a „mentőakcióban”, azonban az igazán érdekes az, ahogy a konfliktusos határhelyzet, amint az lenni szokott, felszínre hozza a mélyben lappangó feszültségeket.

Netzer filmje ugyanis elsősorban nem e sajnálatos esemény körül forog, hanem az uralkodó, óvó/birtokló anya és az emiatt teljesen felnőni nem képes, a nyomasztó anyai fölényre agresszióval válaszoló fiú viszonyát állítja középpontba. A Luminita Gheorghiu által remekül alakított anyának mindenről van véleménye, és úgy gondolja, hogy a közhelyek bölcsességeiből valamint a személyes és színházi élmények egyvelegéből összeálló világnézete elegendő hátteret biztosít számára a megfelelő ítéletek és döntések meghozatalához. A gyermek fekvésének legnagyobb érdeme e kérdéskör felvetése és körüljárása.

Sok más tekintetben ugyanis Netzer filmje csalódást okoz. A kapkodó kamerakezelés banális, a forgatókönyv fordulatai kiszámíthatóak, és még a kifejezetten erős helyzetek is (mint az anya találkozása az áldozat családjával) elvesztik élüket. A gyermek fekvése fogyasztható, de középszerű film, ami különösen Netzer előző filmje, a lenyűgöző Érdemrend (Medalia de onoare) fényében meglepő. De hát szerencsés az a filmgyártás, ahol Arany Medve-díjas lehet a középszer.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 41-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11400