KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Jonathan Levine: Eleven testek

Fél-élet

Sepsi László

A zombifilm és a románc metszéspontjában különleges helyet foglalnak el azok a műfajhibridek, amelyek az élőhalott-invázió külső fenyegetése (Hullajó, Haláli hullák hajnala) helyett a párkapcsolat egyik szereplőjévé emelik a göröngyök közül előkúszó újraéledt korpuszt. A halálból visszahozott szerető szinte klasszikusnak tekinthető alapsémája (Re-animátor 2: Az újraélesztő menyasszonya) mellett az ezredforduló után számos alacsony költségvetésű függetlenfilm lelt felkavaró metaforát az élőhalott-tematikában, a zombi-fertőzéssel járó lassú fizikai leépülést érzékenyen megfeleltetve egy párkapcsolat visszafordíthatatlan szétrohadásának. A Shadow of the Dead vagy a Zombie Honeymoon filléres önmarcangolásaiban az érzelmek múlandósága ölt testet a folyton éhes, lassan szertepotyogó hősszerelmesekben, ahol egy idő után eldönthetetlen, hogy mi volt előbb: a csendes elidegenedés vagy az immár kellőképpen indokolt fizikai undor. A szintén élőhalottakkal és romantikával bűvészkedő Eleven testek azonban a másik végletből indít: nem a test leépülésében tükröződő lelki pusztulás vet véget egy virágzó szerelemnek, hanem utóbbi állítja meg a hullafoltok terjedését.

A Szépség és a Szörnyeteg történetének nagyfokú variálhatósága mindig is fontos ihletforrás volt a horrorszerzők számára, hiszen a monstrum különösebb nehézségek nélkül behelyettesíthető óriásgorillától a vámpírig szinte bármely kreatúrával (remélhetőleg egy Cthulhu-variációra sem kell már sokat várni). A zombik nem túl szerencsés testi adottságaik miatt eddig viszonylagos hátránnyal indultak a tömegfilmes párválasztásban és Jonathan Levine (Majd meghalnak Mandy Lane-ért, Fifti-fifti) regényadaptációja is inkább szemérmesen megfeledkezik a fizikai inkompatibilitásról (meghagyva azt a fent részletezett horrordrámáknak és a Porn of the Dead-féle sokkprodukcióknak). Ehelyett az Eleven testek családbarát módon az élőhalott létet a kora-felnőttkori elidegenedés metaforájaként használja – hasonlóan a Zombielandhez vagy a zombik helyett evilági limbóban ragadt holtakkal operáló Dead Like Me-hez –, ezáltal megszabadulva a téma minden olyan aspektusától, ami túlontúl zsigeri lenne a PG-13-as besoroláshoz. A főszerepbe emelt hulla, R (ejtsd: Romeo) ugyanazokkal az ironikus riposztokkal reflektál a körülötte lévő világra, amik általában a Jesse Eisenberg alakította élhetetlenek sajátjai (különös hangsúllyal a monoton hétköznapok visszásságain): mint arra a film szinte összes humorpatronját eldurrantó nyitójelenet rávilágít, a céltalan csoszogással töltött zombi-lét lényegében alig különbözik a világvégét megelőző állapotoktól. Így annak ellenére, hogy tessék-lássék felsorakoztatja a zombifilm számos állandó motívumát, agyevéstől a kihalt városok panorámaképeiig, az Eleven testekben a feltámadt hullák okozta világégés mindvégig másodlagos kulissza marad, miközben a vígjátéki alapötleten is rendre felülkerekedik a Majd meghalnak Mandy Lane-ért csendes melankóliája.

A Fifti-fifti után Levine ezúttal rák helyett zombikórral vitte vászonra egy helyét kereső fiatal felnőtt megváltástörténetét, akinek élet és halál mezsgyéjéről kell visszatalálnia a teljes szívvel átélt mindennapokhoz. De míg a két éve készült dramedyben precízen egyensúlyozott romantikus komédia és keserédes dráma között, a műfajparódia háttérbe szorulásával az Eleven testeken eluralkodik az Alkonyat-filmeket idéző szentimentalizmus – lásd az érzelmeiket visszanyerő holtak vérvörösen dobbanó digitális szíveit –, ezzel az alapkoncepció játékosságát is alárendelve a banális sablonmegoldásoknak. Levine szerelmi leckéje a kezdeti lendület után szinte észrevétlenül adja meg magát a románcok legnagyobb ellenségének: a rutinból fakadó unalomnak.

 

Eleven testek (Warm Bodies) – amerikai, 2013. Rendezte: Jonathan Levine. Írta: Isaac Marion regényéből Jonathan Levine. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Marco Beltrami, Buck Sanders. Szereplők: Nicolas Hoult (R), Teresa Palmer (Julie), Dave Franco (Perry), John Malkovich (Grigio). Gyártó: SummitMake MoviesMandeville Films. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 98 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11394