KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az óriásölő

Varró Attila

Jack the Giant Slayer – amerikai, 2013. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Darren Lemke. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman. Szereplők: Nicholas Hoult (Jack), Eleanor Tomlinson (Isabelle), Ewan McGregor (Elmont), Stanley Tucci (Roderick). Gyártó: New Line Cinema / Legendary Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 114 perc.

Manapság, hogy így Alkonyat után a klasszikus gyermekmesék CGI-olvasatai elsősorban a lány-célközönségre koncentrálnak (Alice, Hófehérke, Piroska), üdítő kivételt jelent egy 17. századi népmese-ciklus nagyköltségvetésű álomgyári feldolgozása, melyben egy serdülő fiúhős az első szerelmes érintés után hatalmas paszulyszárat növeszt az égig, ami vágyai elérhetetlen tárgyát bestiális óriáskanok birodalmába repíti és csupán akkor nyerheti el kezét, ha egy szent védőkorona megszerzésével és felhelyezésével engedelmes szolgájáva teszi a pusztító fenevadakat. Bryan Singer, aki hollywoodi karrierje során eddig is sokat tett a kamaszpanaszok szélesvásznú reflektálása és kollektív analízise terén, a szuperhős-tematika után végre megmerítkezik a bettelheimi ősforrásban és hagyományos szövésű young adult fantasy-jében a biztonságos tiniszex propagálásán túl a régi műfajerények mellett is hathatósan érvel.

Az Óriásölő ugyanis nem csupán azt őrzi meg a sok évszázados alaptörténetekből (eltekintve a régi Jack-mesék rafinált brutalitásától, ami inkább a Fűrész-szériához illene), ami annyi éven át vonzóvá tette őket, a néplélektani szimbolikától a hagyományos karakterektipológián át (jóságos öreg király, árva főhős) a klasszikus közösségi értékek femutatásáig, de a kortárs csábításoknak szembefeszülve nem rendeli a zsánersztori szempontjait a látvány érdekei alá – miként az Raimi tette légüres Óz-verziójában. Veretes kalandmeséje okosan strukturált (lásd a trükkös tükörszerkezetet az emberek és óriások világa közti átjárásokkal), ráérősen, mégsem vontatottan felmondott történetélmény, amelyben még a CGI-monstrumoknak is jut egy-egy hiteles pillanat. Singer neo-klasszikus pályaképét folytatva gazdagon illusztrált múltidézést kínál, ami IMAX-vetítőkben jóformán ismeretlen kincs: vertikális kalandjai immár nem ürügyként szolgálnak a térhatásra, pusztán serkentőként használja egy egészséges és kiadós multiplex-erekcióhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11423