KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2013/április
HITCHCOCK
• Benke Attila: Tévedések és áldozatok Hitchcock és hősei
• Hubai Gergely: Halálkeringők Hitchcock filmzenéje
• Schubert Gusztáv: A géniusz műhelyében Stephen Rebello: Alfred Hitchcock Így készült a Psycho
AUDREY HEPBURN
• Tüske Zsuzsanna: Az apás Galatea Audrey Hepburn
ÓZ FÖLDJÉN
• Sepsi László: Lefelé a Sárga úton Óz-filmek
• Ardai Zoltán: A sziluett Óz, a csodák csodája
SZUPERHŐS ÉS FILOZÓFUS
• Huber Zoltán: Így használd az okostelefonod Heidegger és a Vasember
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: „Nem is tudtuk, hogy ilyen sötétben élünk” Beszélgetés a Nevelésügyi sorozat rendezőivel
• Szalai Györgyi: Felejtés ellen Emlékezés Wilt Pálra
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Vágyak és vezeklések Berlinale 2013
• Gyenge Zsolt: Az anyaszomorító Călin Peter Netzer: A gyermek fekvése
CHYTILOVÁ
• Zalán Vince: A harmadik jelentés Chytilová „százszorszép” filmjei – 3. rész
MOZIPEST
• Sipos Júlia: Lakatlanul Beszélgetés Szemerey Samuval
FILM / REGÉNY
• Szabó Noémi: Többnyire ártalmatlan Isaac Marion: Eleven testek
• Sepsi László: Fél-élet Jonathan Levine: Eleven testek
JAPÁN REBELLISEK
• Vágvölgyi B. András: Szex, hírnév, politika Nagisa Ôshima
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Amerika anno zéró A Mester
• Bikácsy Gergely: Érzelmek iskolája Május után
MOZI
• Baski Sándor: ill Manors – Rázós környék
• Sepsi László: No
• Huber Zoltán: Halálhegy – A Dyatlov-rejtély
• Forgács Nóra Kinga: Tango Libre – Szabad a tánc
• Margitházi Beja: Teddy Bear
• Alföldi Nóra: A csodacsapat
• Kovács Kata: Camille kétszer
• Géczi Zoltán: Likvidálva
• Barkóczi Janka: Egy hölgy Párizsban
• Parádi Orsolya: Tökéletes hang
• Kránicz Bence: Csapda
• Tüske Zsuzsanna: Dől a moné
• Varró Attila: Az óriásölő
DVD
• Szabó Ádám: Ölni kíméletesen
• Pápai Zsolt: Limonádé Joe
• Soós Tamás: Fejbenjáró bűn
• Nagy V. Gergő: Két nap az élet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Az X-Men visszatért
JAPÁN REBELLISEK
• Csiger Ádám: Harcosok klubja Japán radikális rendezői

             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tango Libre – Szabad a tánc

Forgács Nóra Kinga

Tango Libre – francia, 2012. Rendezte: Frederic Fonteyne. Írta: Philippe Blasband és Anne Paulicevich. Kép: Virginie Saint-Martin. Szereplők: François Damiens (Jean-Christophe), Sergi López (Fernand), Jan Hammenecker (Dominic), Anne Paulicevich (Alice). Gyártó: Artemis Productions. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 98 perc.

A tapasztalt mozijárók klisé-detektora pirosan villog, mikor a belga francia Frédéric Fonteyne (Pornográf viszony, Gilles asszonya) legújabb, Tango libre – Szabad a tánc című filmjének rövid tartalomismertetését olvassák, hiszen a táncórákon összemelegedő párosok történeteivel tele van az álomgyári padlás. Ezúttal azonban korai a gyanú, a tangó ugyanis csak beindítja a zárkózott börtönőr, JC (érdekes a Krisztus-monogram mint becenév) és a mágneses vonzerővel rendelkező, ám inkább áldozat-típus, mint femme fatale Alice cseppet sem klasszikus szabású viszonyát.

A tánc a későbbiekben egy különös helyszínen és közegben, a börtönben nyer majd fontos szerepet, ha nem is mélyen szántóan, de szellemesen és hatásosan megidézve olyan problémákat, mint a bűnük miatt is stigmatizált, el- és összezárt férfiak közötti kulturális előítéletek, hatalmi viszonyok, az intakt személyiség megőrzésének lehetőségei és a homofóbia érzékeny kérdése. A valódi tétet azonban annak a kacifántos viszonyrendszernek a felépítése, majd drámai konfliktusokkal teli, fejlődéstörténetekkel súlyozott, mégis kalandos, vígjáték-, melodráma- és gengszterszüzsébe oltott megreformálása jelentené, ami három felnőtt és egy serdülő férfi, valamint a fent emlegetett nőszemély között alakul. A film ezen a nemes kihíváson vérzik el (nem pedig a tánciskolai vizsgán). Fonteyne próbálkozása nem érdemtelen, de nem tudja átérezhetően kibontani a sokszereplős viszonyt, sem pedig megtalálni a helyes arányokat dráma és műfaji stilizáció között, így nem sikerül hőseit sem a hétköznapok rögvalójából a kalandok álom(gyár)béli mesevilágába katapultálni – ahol a legvakmerőbb elképzelés is karnyújtásnyira lévő lehetőséggé varázsolódhatna. A finálé így is tartogat egy adag fékezett habzású eufóriát, mindemellett indokolja a szintén fentebb emlegetett Krisztus-párhuzamot is, a maga addigra már esetlenségében is bájos módján.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11413