KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Dalol a flotta

Molnár Gál Péter

 

Nem biztos, hogy amikor 1944 áprilisában a Metropolitanben Bernstein és Jerome Robbins bemutatják Fancy Free című balettjüket, majd a belőle készült musicalt ugyanez év decemberében az Adelphi Theatre-ben (On the Town A városban), a három kimenős matróz szerelmet kergető szabadnapját elmesélve elfelejtették volna a Dalol a flottát. Az 1936-os revüfilm Irving Berlin népszerű dallamaira épül és két sztárra, akik a harmincas évek végi musical-fellendülésben nagy szerepet vállaltak: Fred Astaire és Ginger Rogers. Az elegancia, a könnyedség és a nagy tánctudás, a kedvesség megtestesítői voltak, anélkül hogy bájkolódtak volna. Eszményi partnerekként szteppelték végig a harmincas évek zenés revüfilmjeit. Rogers itt egy táncos szórakozóhelyen dolgozik, ahová betéved kimenős matróztársaival Fred Astaire.

Astaire matróznak is elegáns alakjára rákopírozódik Jack Nicholson képe, aki az Utolsó szolgálatban elítélt matrózt kísér a börtönbe egy társával, de megszánva őt, szabad estét csinálnak neki, élvezendő még egyszer az élet kínálatait. Sorba rakva ez a három matróz-szabadnap-film: a Dalol a flotta ártatlan unalomelűző táncmámorától a zeneileg, táncilag, dramaturgiailag, gondolatilag magvasabb A városbanon át a megkeseredett szemléletű az Utolsó szolgálatig: kitetszik a nézők meseigény-változása, a szelíd szamárságtól a megemelt valóságon át a dokumentarista-gyanús igazságig.

Most, amikor az 1936-os táncos filmet újravetítik a televízióban – titkos sorozatként –, megkérdezhető volna, miért nem láthattuk még mindig A városban musical 1949-es megfilmesítését Gene Kelly, Frank Sinatra és Betty Garrett főszereplésével.

De a nagymamámnak is csak a Tolnai Világlapja régi példányai voltak meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7439