KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utánunk a tűzözön

Ardai Zoltán

 

Vidám, szomorú vagy közömbös állapotban Geena Davis csak csinos. Amikor viszont belesápad a gyűlöletbe, előtündöklik, amit eddig talonban tartott, egy olümposzi arc. Csak most venni észre sötét szembogarát, szép okos nézését, amikor tekintetét már a pusztításra való elszánás szellemíti át, 1942-es orosz kraszávicákat idézőn. Filmekbéli vőlegényei, szimpatikus férjei előtt épp ezen alakban nem mutatkozik meg soha. Igazán megcsodálhatni őt a gazemberek kiváltsága, közvetlenül haláluk vagy megvakíttatásuk előtt. Ámde hogyan alakulnak akkor a dolgok, ha egyszer csak színre lép maga Samuel L. Jackson is?

Amíg gyanút nem fogunk, hogy Jackson talán mégsem a dicső főhősnővel egyenrangú figurát játszik (egyre mókásabb hacukákat húz ugyanis magára, egyre nagyapósabb, mindinkább csak rezonőr-alak), addig a színhelyváltások ritmikájában és a Tűzőzőn más stílusfirkáiban rendkívüli filmes mesélőkedvet vélhetünk bujkálni. A Renny Harlin-akciófilmek e legköltségesebbike az első félórában még osztályon felüli, műfaján túlnövő darabnak ígérkezik. Aztán alább adja, de a keretkövetelményeknek így is dugig eleget tesz (A-klasszis) és csak az utolsó percekben csuszamlik mélyre, a C-kategória konvencionalizmusáig. (Sebaj, majd legközelebb sikerül megúszni; Harlinnak vannak esélyei.)

A zárójelenet a diadalmas, megzabolázhatatlan kommandós-asszonyt immár üdülés közben mutatja, amint cabriolén suhan és a Fehér Ház urával telefonoz, afféle „hogy ityeg a fityeg, Führerem?”- modorban. Ez a – meghatározatlan sorszámú – Elnök a mű egész kozmoszának legviszolyogtatóbb jelensége. Már korábban feltűnt; attól fogva vágyódóbban vártuk a kilátásba helyezett apokalipszist. Nagyon csodálkozunk, hogy a károk egyetlen eklézsiakörzetre korlátozódtak, és az úgynevezett Elnöknek még csak melege sem lett. Ennyit a „tűzözönről”, a film egyébként kellően tartalmas a maga nemében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1573