KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/augusztus
KRÓNIKA
• Báron György: Bo Widerberg 1930–1997
• Schubert Gusztáv: Mitchum és Stewart

• Schubert Gusztáv: A démon fényképészei Privát Magyarország
• Varga Balázs: Élet-kép-regény Beszélgetés Forgács Péterrel
• Balassa Péter: Mintha és Az Gogol, Jeles és a hajléktalanok
• Jeles András: Méz és olaj
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A pálmaligeten át Cannes ’97
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes '97
• N. N.: Cannes Arany Pálmái
• N. N.: Magyar filmek díjai Cannes

• Kömlődi Ferenc: Sóhajok, könnyek, sötétség Dario Argento poklai
• Tanner Gábor: Mondd, hogy félsz A spanyol thriller
• Csejdy András: Egy szónak is száz a vége Intim részek
• Hahner Péter: Egy bűnbak védelmében Nixon
KÍNA
• Vágvölgyi B. András: Hongkongi nouvelle vague Wong Kar-wai
• Wostry Ferenc: Egymilliárd néző Tsui Hark
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Holdbéli Gaspard A nyár meséje
• Turcsányi Sándor: (V)érzés Féktelen Minnesota
FILMZENE
• Fáy Miklós: Morricone és fia
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Extrémek
• Báron György: Fourbi
• Hungler Tímea: Meglesni és megszeretni
• Hirsch Tibor: Con Air – A fegyencjárat
• Takács Ferenc: Relic – Bestia
• Tamás Amaryllis: Anakonda
• Ardai Zoltán: Utánunk a tűzözön

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Meglesni és megszeretni

Hungler Tímea

 

A vidéki tanító néni és az Amerikába szakadt, valamikor nagyon szakadt, ma már csak eperallergiás francia vendéglős románca súlyos érdekeket sért. Legalább is az ex-szeretőkét. A tanító néni volt kedvese, a csillagász el is határozza, elutazik New Yorkba, hogy a helyszínen győződhessen meg a szomorú valóról. Leselkedő-hajlamát kielégítendő egy, a gerlepáréval szomszédos romos épületben ver tanyát, nagyteljesítményű távcsöveket szerel fel, a képet egy másik prizmával megtöri, majd az egészet a meszelt falra vetíti. Íme, a házi mozi.

A technikai forradalom a másik megcsalt szerető személyével tör be az életébe, a hölgy ugyanis úgy dönt, bemikrofonozza a galambdúcot; így operatőrünk egy hangmérnökkel lesz gazdagabb, mi pedig egy illúzióval szegényebbek, hiszen, ha csak metaforikusan is, de látható, hogy miként és főleg miért lett a némafilmből hangos.

Az exek lelkes közönsége is a valóság talajából táplálkozó dokumentum-jellegű műalkotásnak, becsvágyuk azonban határtalannak bizonyul, valóságos filmoligarchiára törnek; rendezői, mi több, forgatókönyvírói álmokat dédelgetnek. Bosszúszomjukat enyhítendő a turbékoló gerléket teljes anyagi és erkölcsi romlásba döntik, sőt a vendéglős megunt kedvese (Meg Ryan) van olyan kardos, hogy a fizikai erőszaktól sem riad vissza: el is megy a zöldségeshez epret vásárolni…

Ha ez eddig nem derült volna ki, filmünket nem kell túlzottan komolyan venni; love story alapokon nyugvó helyes kis vígjátékocska, melyben végül is mindenki meg- és kikapja a magáét, arra pedig egyenesen kiváló, hogy a hőseinkéhez hasonló cipőben járó néző békés úton vezesse le az agresszióját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1569