KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fertőzés

Varró Attila

Contagion – amerikai, 2011. Rendezte: Steven Soderbergh. Írta: Scott Z. Burns. Kép: Zene: Cliff Martinez. Szereplők: Matt Damon (Mitch), Kate Winslet (Mears), Lawrence Fishburne (Cheever), Jude Law (Alan), Marion Cotillard (Orantes). Gyártó: Imagenation Abu Dhabi / Participant Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos.106 perc.

Minden olyan rendezõ számára, aki az emberi kapcsolatok szövevényét hûvös hálózatmodellekben szemléli, ahol pillanatnyi események, apró tárgyak vagy röpke helyszínek kohéziója rántja egyfajta mûködési egységbe (nevezzük jobb híján társadalomnak) az entrópiát, jóformán tálcán kínálja magát a ragályfilm szubzsánere. Cronenberg már pályakezdetén lecsapott rá (Veszett), Altman sajnos végleg lecsúszott róla, de a szemléletmód harmadik független prófétája, Steven Soderbergh karanténban sem kerülhette volna el a manapság kórosan elszaporodó fertõzésmozikat – ha pedig nem lehetett indítója a trendnek, kubricki elszánással megpróbálta a maximumot kihozni belõle.

Miként már szócikk szerû címe is jelzi, a Fertõzés tudományos precizitású szemléltetõ ábra (egyben megfellebezhetetlen hitelû kinyilatkoztatás) egy lehetséges kórokozó globális elterjedésérõl és társadalmi hatásáról: az MEV-1 vírus kórtörténete Hong Kongtól Minneapolisig egyszerre hiperrealista apokalipszis-scifi és átfogó társadalomrajz a rendezõtõl megszokott ezerszálú cselekmény tablóképeiben elmesélve. A motívum ezúttal abszolút fõszereplõ, nem csupán horrorkellék (Tébolyultak, Legenda vagyok) – Soderbergh inkább a kor szavát követve egy széthulló társadalom politikai metaforáját látja benne (az Inváziótól Dante dermesztõ Masters of Horror-párosáig), ahol a központi felsõ direktívák csõdhelyzetében a különféle egyéni kezdeményezések pillangóhatásai stabilizálják a teljes rendszert. Szerzõnk egyaránt és maradéktalanul alárendel zsánert, sztárt, narratív bûvészkedést, egyéni látványvilágot ennek az üzenetnek, eképp a Fertõzés magvas gondolatán túl az égvilágon semmit nem kínál a rutinosabb nézõknek. Eltekintve néhány chill out-os hangulatképtõl és kedvelt motívumtól (mint a traumatikus apa-lány viszony), Soderbergh szerényen meghúzódik a nemezis hátterében, ami akár becsülendõ is lehetne, ha nem jellegtelenséget eredményezne mind alkotói, mind mûfaji téren: a szerzõ ezúttal egyfajta zéró-beteg, arctalan és rejtõzködõ kiváltó, akinek beazonosítása elkerülhetetlen (népes sztárgárda lohol nyomában), de a végeredményen nem segít többet, mint halottnak a csók.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10825