KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Újra szól a hatlövetű

Ardai Zoltán

Százegy éve, hogy nincs miért tartani a Clanton-bandától. Hisz jól tudjuk: O. K. Corralnél végeztek velük az Earpök és Doc Holliday. De huszonöt éves már az esetről készült Sturges-western is, amelyben a mitikus vadnyugati famíliák küzdelme elhalványul Holliday melodrámája mellett: az ő „árnyaltan” vérmes filmbeli alakja, megtámogatva a belső felvételek kivételes hangulati erejével, sokkal hatásosabban hamis, mint a realisztikusabbra „vett” figura, Wyatt Earp bíróé, aki csupán „derék amerikai fegyverforgató”-mivoltával s néhány kihívóan szentimentális jelenettel szeretné elnyerni a néző méltánylását. A bíró forgolódása a rend és a barbárság, törvény és magánerkölcs ütközései közt még korabeli western-újdonságot sem tartogat, s a leszámolás a marhakarámnál ezért (is) csak a szokásos: bármeddig húzódik, kurtán-furcsán ér véget. Megvannak a halottak, haza lehet menni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/03 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7164