KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés haza

Gáti Péter

Minden ember élete megfilmesítésre váró regény. Ez a remek közhely juthat az eszünkbe, amikor végignézzük az egykor oly lírai és megrendítő film, A sikoly rendezőjének, Jaromil Jirešnek új munkáját. Szokványos családi történet pszichologizáló felfogásban, továbbgondolásra méltó vonások nélkül – ennyi a film.

A középkorú, sikeres divat- és jelmeztervezőnő és a nála fiatalabb, szakmailag szintén eredményes férfi látszólag harmonikusan élnek tizenéves fiukkal. A család anyagi és érzelmi háttere sebezhetetlennek tűnik. Mígnem – ahogy már lenni szokott – kiderül, hogy ez csak a látszat. A harmónia egyszer csak szétmállik. A szülők egyik esti veszekedésekor kiderül, hogy a kisfiút örökbe fogadták. (Kimondatlanul is sejtjük, hogy kapcsolatuknak is egyik záloga ez az adoptáció.) A gyerek – meghallva a titkot – a dramaturgiai nagykönyv előírásai szerint elindul „megkeresni a múltját”. A rendezőnek ezt a folyamatot nem volt ereje végigkövetni, a kidolgozatlan mozaikok halmaza nem áll össze egységes, jellemző képpé. Légüres térben mozognak a szereplők, például az asszony valódi jellemvonásai, érzelmei végig éppúgy rejtve maradnak előttünk, mint ahogy házassága tényleges problémáit sem tudjuk meg.

Jireš (egyébként) tudatosan csehovi utalásokat komponál filmjébe. Az asszony az Ivanov előadásához tervez ruhákat, és az általa tett megállapítás – „egyik ember olyan idegen, mint a másik”, a csehovi hősök életérzésére emlékeztet, elrontott és saját tehetetlenségük miatt már meg sem változtatható sorsukra utal. Joggal remélhettük a hatvanas évek cseh új hullámához tartozó rendezőtől, hogy ezt a motívumot szatirikus-ironizáló látásmóddal dolgozza fel. Sajnos nem így történt. A kisfiú végül is meggondolja magát, csukva hagyja a gyermekotthon irattárában megtalált dossziéját. Hazamegy épp olyan váratlanul és hihetetlenül, mint ahogy elindult. Hogy kik is valójában Jireš filmjének hősei – csak sejtjük. Csupán azt mondhatjuk, hogy egyikük éppen annyira idegen számunkra, mint a másik. Az operatőri munka a dialógusokat kísérő közelképek fényképezésére korlátozódik. A ritka és valóban csehovi hangulatú természetfotók a képi megfogalmazás elszalasztott lehetőségeit jelzik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/03 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7163