KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/szeptember
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kelecsényi László: Zenthe Ferenc (1920–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Bohémvéres történelem Portré Makk Károlyról
• Kovács András Bálint: Szép halak Beszélgetés Makk Károllyal

• Hirsch Tibor: Filmek a fekete dobozból A United 93-as
• Varró Attila: Hérosz a gépezetben Szuperhősök alkonya
• Jankovics Márton: Jófiúk szürkében Terrormozi 911 után
• Takács Ferenc: Vágyak, temetők Tennessee Williams
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Félistenek, szikével Kórház-sorozatok
• Jókúti András: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Nékám Petra: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Simonyi Balázs: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Reményi József Tamás: Katatónia Magyar plazma
KÖNYV
• Báron György: Párbeszéd Muhi Klára: Herskó
FESZTIVÁL
• Báron György: A vulkán alatt Taormina
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Raimunda dala Volver
• Muhi Klára: A székelyföldi Faust Az élet vendége – Csoma-legendárium
• Csillag Márton: Szerelmes nihilisták Egyetleneim
• Bori Erzsébet: Városi legenda Incze Ágnes: Randevú
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: A tigris a hóban
• Beregi Tamás: Trisztán és Izolda
• Barotányi Zoltán: Hajrá Ecsebeszte!
• Hungler Tímea: A testőr
• Wostry Ferenc: Rém rom
• Schreiber András: Köszönjük, hogy dohányzott!
• Hungler Tímea: Távkapcs
• Vajda Judit: A banditanők
DVD
• Kovács Marcell: George A. Romero zombi-tetralógiája
• Pápai Zsolt: Már nem lakunk itt
• Varró Attila: Búcsúlevél

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Már nem lakunk itt

Pápai Zsolt

We Don’t Live Here Anymore – amerikai–kanadai, 2005. Rendezte: John Curran. Szereplők: Naomi Watts, Mark Ruffalo, Laure Dern, Peter Krause. Forgalmazó: Warner Home Video. 95 perc.

 

Európából nézve úgy fest, hogy a kortárs amerikai függetlenek első igazi sikere, a közel két évtizede született Szex, hazugság, videó máig nyomasztja a helyi indie-ket, legalábbis erre utal, hogy több kezdő rendező hasonló regiszteren megszólaló filmmel igyekszik beírni a nevét a történelembe. A múlt havi Filmvilágban tárgyalt Sundance-sláger, A tintahal és a bálna is sokat őrzött a soderberghi örökségből, és ugyanez mondható el az eddig nem csupán nálunk ismeretlen John Curran rendező amerikai-kanadai koprodukcióban készült második nagyjátékfilmjéről, sőt ezúttal a hasonlóság még inkább szembeszökő.

A Már nem lakunk itt előképeként szóba jöhet még Mazurskytól a Bob és Carol és Ted és Alice, sőt néhol mintha Neil LaBute fals párkapcsolatokat bevizsgáló korai filmjei (Férfitársaságban; Gyere! Csere!) is megidéztetnének. A megcsalás-megcsalatás problematikáját boncolgató történet két barátinak tetsző értelmiségi házaspár körül forog a jóléti mélabútól nyirkos kisvárosi miliőben. Érzékenyen és intelligensen elővezetett epizódok sorában ismerjük meg a nyolcvanas években eszmélt X-generáció utáni nemzedék már öniróniához is fáradt, világfájdalomtól tikkadt tagjait, akik sűrű osztályismétlésre ítélve bukdácsolják végig az érzelmek iskoláját, és csak a sokadik pótvizsga után kapják meg a lelki érettségüket tanúsító bizonyítványt. Már ha egyáltalán megkapják: a rendező több kérdést hagy nyitva, mint amennyit megválaszol.

A tempó lassú, de a film csak kósza pillanatokra válik szenvelgővé, a szerkezet példásan centrírozott, csupán a néhol felcsendülő és zavaróan anyagidegen belső monológok nehezítik el. A Már nem lakunk itt igazi low-budget darab, alig féltucatnyi helyszínen forgatott mezítlábas mozi, amely kizárólag a kiváló (méltán Sundance-nyertes) forgatókönyvre és a briliáns színészi alakításokra alapoz. A fabula dialógusközpontúsága is a kamarajelleget erősíti, igaz, sokat elvesz ebből a jeleneteket az elsőtől az utolsóig aláfestő, a Tangerine Dream zenekar hanyatló korszakát idéző muzsika. John Curran nem hibátlan, mégis megejtő filmet forgatott. Ha nem is hízelgő, de impresszív pillanatképek sorozatát készítette el a saját generációjáról, egy számunkra sem annyira idegen válságnemzedékről.

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8739