KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Beszélgetések a dokumentumfilmről

Esztétizálás nélkül

Lajta Gábor

 

Ebben az interjúkötetben majdnem minden filmrendező megszólal, aki a 60-as, 70-es években jelentőset alkotott a dokumentum, illetve dokumentarista elnevezésű műfajban. Bevezető tanulmányában Dárday István pontosan meghúzza a fogalmi határokat, a beszélgetések során azonban kiderül, hogy szinte mindenki mást ért dokumentumfilmen. A nézetek tarkaságának illusztrálására hadd idézzek az interjúalanyoktól:

„…az átgondolt szerkesztés, az esztétikum hiánya miatt e filmek többsége megmarad pusztán nyers tényanyagnak.” (Sára Sándor, 1969.)

„A dokumentumfilmeket leginkább a tényirodalommal, a szociografikus irodalommal kapcsolom össze...” (Sólyom András BBS-vezetőségi tag, 1979.)

„A formális nem hagyható ki a művészetből...” (Kovács András, 1978.)

„Nyilván mindig lesznek olyan emberek, akik szeretnek a valósággal közvetlenül érintkezni, és lesznek olyanok, akik szeretnek formálni...” (Mihályfy László. 1979.)

„…»dokumentarizmus« és »fikció« szembeállítását vagy vitáját mindenképpen álszembeállításnak, álvitának tartom.” (Dárday István, 1978.)

„Pedig A határozat fikció.” (Ember Judit, 1978.)

„Én nem tudok különbséget tenni dokumentum és nem dokumentum között.” (Wilt Pál, 1979.)

„…nagyon fontos és egyre fontosabb tisztázni a különbséget.” (Elek Judit, 1978.)

„…a dokumentumfilm természetesen művészet.” (Nemeskürty István, stúdióvezető, 1979.)

„...a dokumentumfilmnek is vállalnia lehet azt, hogy uram bocsá’ nem művészi remekmű, hanem a publicisztika irányába eltolódott figyelemfelkeltés.” (Bokor László, stúdióvezető, 1979.)

Ezek a mondatok nem egymással szemben hangzanak el, hanem külön interjúkban; az egymás mellé állítás önkényes. Nem tételes vitaalapnak szántam, csupán érzékeltetni akartam az esztétikai platform hiányát. De valamiben azért hasonlóak a dokumentumfilmesek: szociografikus érdeklődésűek, a valóságból indulnak ki a valódi folyamatoknak megfelelően kívánnak filmet szerkeszteni. Ez azonban kevés a dokumentumfilm karakterizálásához. Igaz, sokan nem is akarják karakterizálni: „Legokosabb tehát, ha… nem sorompókat fabrikálunk...” – mondja Zolnay Pál, de hát hogyan lehet beszélni arról, amiről nem is tudjuk, hogy micsoda? Az interjúkötet érdeme inkább az, hogy jól összefoglalja a dokumentumfilm körül fölmerült állásfoglalásokat (alkotói részről), gyártási, forgalmazási nehézségekről szól, s az esztétika síkos talajáról leszállva tudatosítja, hogy a dokumentumfilm politikai tett – hozzátehetem: a politikai harc egyik eszköze –, mert készítése, bemutatása és hatása egyaránt a politikai érettség feltétele. Közvetlen valóságalapja miatt közérthetőbb, érdesebb, érdekeket jobban sértő, mint a játékfilm.

Művészi-esztétikai kérdésekbe tehát én sem akarok belemenni, s szubjektív alkotói nyilatkozatokkal nem is ildomos csatározni. Bizonyítsanak a filmek.

A kérdezők objektívek voltak, nem reklámot akartak csinálni a dokumentumfilmnek – igaz, vitára sem provokáltak. A Beszélgetések a dokumentumfilmről maga is dokumentum.

 

Beszélgetések a dokumentumfilmről. Népművelési és Propaganda Iroda, 236 oldal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6773