KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Talpra Győző!

Lalík Sándor

 

A Talpra Győző! című új magyar filmet fogadó „kritikusi” össztűz késztet írásra. Nem ritkán előkerülő alapállás fogalmazódott újra: „nem értem – nem akarom érteni – szemétre vele!” A napisajtó útszéli, gúnyolódó és személyeskedő hangon szólalt meg. Az erős érzelmi felindultságtól fűtött támadás mellőzte a higgadt elemzést, de még a „mi látható” megfelelő interpretálásáig sem jutott el (segédanyagok birtokában sem!). A teljes és frontális elutasítás így hát egyszerre szólhatott a film megélt gondolatainak, formai újszerűségének, a nézőt provokáló előadásmódjának. (...)

A Talpra Győző! valóban nem adja magát könnyen a felületes mozi-élményre számító nézőnek. A filmi látszatbonyolultság és sokszólamúság feldolgozása többszöri megtekintést igényel; emiatt talán elmarasztalható is a rendező. De igazi kritikát írni lehetetlen a szükséges ráhangolódás, a szerzői koncepció elfogadása nélkül. Csak a film élményvilága alapján, belülről, értőn és érvekkel lehet vitatkozni. (...)

Alábbi, a filmmel kapcsolatos néhány személyes megjegyzésemmel azt szeretném erősíteni és kézzelfogható közelségbe hozni: kell egy fórum, szükséges, hogy az úgynevezett szakmán kívüliek is elmondhassák – akár egymásnak és a „hivatottaknak” ellentmondó – véleményüket, érveiket egy-egy film kapcsán. Amivel oldható lenne a „kritikusi” réteg zárt céhszerűsége, esetenkénti teljes egyoldalúsága a megítélés tekintetében. A részvételi demokrácia szélesítésével az alkotók többoldali visszaigazolást kaphatnának, kiszolgáltatott helyzetük, s ezzel a két tábor (csinálók és bírálók) közötti káros és ma még jogos feszültség is enyhülhetne.

Szörény filmjében a játék, a keserűen felszabadult, túlgesztikulált, egymásnak és a nézőnek szóló játékosság: fundamentálisan meghatározó. Erre épül minden, ezt igazolja vissza a film. Film, azért, mert celluloidszalagra készült. De ha ugyanezt színházban látnánk, már kevésbé tűnne fel stilizáltsága, nem-valódisága, túljátszottsága. A rendező filmi álvalósága, blőd játékossága sokkal mélyebbre mutat, a kinematografikus valóságillúzióval szemben a viszonyok, állapotok, érzések tudattenyészetek valódiságára. Szalay Lajos – a legnagyobb élő magyar grafikus – szerint a művésznek kiabálnia kell, hogy az eldugult fülek, bepárásodott szemek rányíljanak a valóságra, a jelenségek rejtette lényegi valóságra.

Ennek egyik eszköze a szatíra, amely attól az, hogy túlrajzolt. Szörény műve is az, karikírozott. Szereplőinek „idétlenkedése”, nem életrevalósága mégis nagyon reális, közismert élettérben, viszonyrendszerben zajlik.

A Talpra Győző! a műfajok, hangulatok, érzések ritkán látott széles skáláján játszik, a groteszken keresztül egészen a melodrámáig. Sőt, ami szóval már nem mondható el, ott az érzelmes, szívhez szóló dal veszi át a szerepet. És a film egész kontextusától nyer igazi tragikus mélységet.

 

Lalik Sándor

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6745