KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hózuhatag

Deli Bálint Attila

 

A katasztrófafilm a vég-pusztulás allegóriája. A szórakoztató film e népszerű és az utóbbi években felkapott típusának furcsa fintora, hogy miközben a Néző „szórakozik” az Emberiség vizuálisan megidézett végpusztulásán – a maga személyében Túlélőt remél. Nos – ettől különbözően – a friss hangvételű s meglepően korszerű Hózuhatag film rendezője, Hriszto Piszkov a katasztrófafilmben nem a borzalmak profithozó ürügyét, de a személyes állásfoglalás lehetőségét látja, a társadalomkritikai mondandó eszközévé igyekszik tenni. A film hősei (a Szobrász, a Költő, a Filmes, az Egyetemista és a többi alpinista) a Hegyen érzik jól magukat, s számtalan baljós előjel és meteorológiai jelentés ellenére, sőt a csoportvezető – számító? áruló? – távolmaradása ellenére: elindulnak a Csúcs felé. A kérdés jogos: miért? A válasz egyszerűségében jelentésteli: a Pamírért. Más szóval: a Távlati Célért. Mert a Pamir megmászása bizony tervgazdálkodás része, normateljesítés feltétele. Ez már így van. Előbb ezt..., majd..., aztán... – mondja a fáma. Hófödte hegyek és gyászlátomások, makulátlan tájak és hóvakság, a remény eufóriái és kitörő pánik – megannyi lavinajelző készülék a filmnéző számára és az alpinisták útvonalán. A hegymászók egymás lábnyomába lépnek, de a szakadékok, melyek a csoporttagok, a Vezető és a Cél között tátonganak, immár áthághatatlanok. A távoli képfelvételeken parányira zsugorodó emberek egy képileg „lefejezett” Hegy oldalán kapaszkodnak fölfelé, a kamera alig időz, épp csak látni engedi a táj rideg szépségét, a „lélekemelő” Távlatot az Arcok fedik, az Arcok takarják el a néző szeme elől. Az itt és most pöröl az ott és akkor „hívásával” az előtér és a háttér „játékában”. E pörben – Ember és Természet kapcsolatában – Társadalom és Eszme elhidegülése tükröződik vissza.

A hó – megfagyott víz. Goethe mondja: „színlelt tisztaság”. A Lavina (ez a film eredeti címe) – megdermedt Özönvíz. A filmbeli Költő mondja: „a fehér medve epilepsziája”. A néző „megnyugtatására” – a lezúduló Hózuhatagnak ennek a Katasztrófának is – vannak Túlélői. Egyikük megőrül, másikuknak a lábát amputálják, a harmadik szerelmesét veszíti el. Túlélők. Túlélő a Vezető is: túléli, túlságosan is könnyen éli túl morális válságát.

És túléli a Filmest a Film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/12 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6573