KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/december
• Létay Vera: Neobarokk Mennyei seregek
• Szilágyi Ákos: Morbiditás és burleszk Kutya éji dala
• Bársony Éva: „Tiszta és balek hittel...” Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Varga F. János: Királygyilkosság Marseille-ben Beszélgetés Bokor Péter új filmjéről
• Deák Tamás: Kései barátság Huszárik Zoltán megidézése
• Takács Ferenc: Egy válság anatómiája? Az új angol filmről
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Költészet és retorika Santiago Alvarez filmjeiről
• Simor András: A dokumentarista legyen újságíró Budapesti beszélgetés Santiago Alvarezzel
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Sanghajtól Brazíliáig Figueira da Foz
• N. N.: Madeirai dokumentumok Az első nemzetközi filmrendezőtalálkozó
LÁTTUK MÉG
• Farkas András: A hentessegéd
• Harmat György: Riki-Tiki-Tévi
• Ardai Zoltán: Álomvilág
• Gáti Péter: Flór asszony és két férje
• Deli Bálint Attila: Hózuhatag
• Deli Bálint Attila: Klute
• Gáti Péter: Aranygyapjú
• Bikácsy Gergely: A wilkói kisasszonyok
• Szentistványi Rita: Telitalálat
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A néző a képernyőn
• Nemes Nagy Ágnes: A folyt. köv. varázsa Kórház a város szélén
• Macskássy Kati: A rajzos trükkfilm szabadsága Utóhang Az animáció története című tévésorozathoz
KÖNYV
• Veress József: Klasszikusok öröksége Új szovjet filmkönyvekről

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álomvilág

Ardai Zoltán

 

Ogyessza képei – a tengerpart, az utcák és udvarok, az alkonyati ablakok – egyszerre való-szerűek és sejtelmesek Szergej Szolovjev elégikus filmjében, a szereplők azonban jobbára valószerűtlenek és érdektelenek. A főhős – a tizenhárom éves Zsenya – kivétel: ő megható elevenséggel jár-kel az agyontipizált teremtmények között.

A lány abban a képzeleti játékban ringatódzik, hogy ő Puskin leszármazottja. (Még azt a tengerre néző házat is kiszemelte, ahol szerinte az északról délre költözött Puskin pásztorórái zajlottak.) Ábrándjai révén különös intimitásba kerül a várossal ahol él, miközben ezek az ábrándok nem akadályozzák abban, hogy két lábbal járjon a földön. Inkább költő, mint „álmodozó”; erre is utal a mű eredeti címe: „Egyenesági leszármazott”. A náluk vakációzó gimnazista rokonfiú ellenben folyton a felnőttségről meg a rációról papol neki – és semmit se tud. Hagyja, hogy a szezon csillaga, egy exkluzív külsejű sanzonénekesnő elbolondítsa Zsenya elől.

A dizőz és a tanuló flörtje unalmas képtelenség marad, mert a szép Lera alakja – a felületesség és az önundor ábrázolása címén – megfosztatik attól a fantáziától, ami valóban érthetővé tenné, miképp lehet kedve épp neki s épp a pirospozsgás, derűsen tisztaszívű Vologyával múlatni az időt (kacagva dodzsemezni stb.). Zsenya viszont mindvégig önmagaként mozog; akkor is, amikor esetlenül és jelentéktelenül áll a falnak húzódva, akkor is, amikor a „szerelmespárral” felesel, átlátva a helyzetet, vagy amikor kínjában tövig lenyíratja a haját és ollóval esik az otthoni csipkefüggönynek. Végső vereségét pedig szebben és érettebben viseli, mint a nála idősebb fiú a magáét. Ha Szolovjev nem kárhoztatta volna jelzés-létre Lerát és hódolóit, Zsenya alighanem akkor is létezőbbnek bizonyul a többieknél. A film pedig mondott volna valamit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/12 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6569