|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégValaki más AmerikájaBori Erzsébet
A hatvanas évek fekete filmhullámának elültével jó pár évre tetszhalott lett a jugoszláv filmművészet. Csak a hetvenes évek végén támadt fel ismét, a közvetlenül a háború után született nemzedék fellépésével, melynek tagjai szinte kivétel nélkül a prágai FAMU-n kaptak filmes diplomát. Ebbe a cseh iskolának nevezett csoportosulásba tartozott Paskaljević is, aki 1976-ban hívta fel magára a figyelmet A parti őrség télen című filmjével. Majd szociografikus jellegű, erősen társadalomkritikus művekkel folytatta a pályát, s végül 1987-ben elkészítette máig legjelentősebb moziját, az Őrangyalt, az Olaszországba eladott, és ott koldusként, tolvajként tartott cigánygyerekekről.
Most ismét a jugoszláv film halálának van itt az ideje, a rendezők felhagytak a szakmával vagy szerte a világban próbálkoznak. A Valaki más Amerikája európai koprodukció, nyugati pénzből, déli közreműködőkkel. Balkáni népség a szabad világban, akárhogy nézzük, ezt a filmet már megcsinálták, Montenegro volt a címe. Paskaljević New Yorkba teszi át a színhelyt, Long Island egyik lepusztult környékén keresi boldogulását a főhős (Miki Manojlović), majd utána érkező népesebb családja. Hogy honnan valók, és milyen szakmában működnek, az nem is kérdés: természetesen Montenegróból jöttek, és a vendéglátóiparban találnak munkát.
Nem lenne ebben a kiindulásban semmi rossz, ha a rendezőből nem hiányoznék Makavejev szatirikus vénája, fonákul látó tekintete. Paskaljevićnek nagy szíve van helyette és hamar könnybe lábadó szeme. Az újjáéledő szegregáció Amerikájában játszódó filmjét nyakonönti multikulturális szósszal, melyben még az embercsempész is csupa szív, szeretet, s a balkáni társaság némi cukor társaságában egy serpenyőben olvad össze spanyollal, sárgával és feketével. A Valaki más Amerikájából leginkább Amerika hiányzik; ami ezen a néven benne van, az csak a jó öreg amerikai álom, amiből Európa legtávolabbi sarkában is rég felébredtek már.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2131 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
