MoziŰrviharAndorka György
Geostorm – amerikai, 2017. Rendezte: Dean Devlin. Írta: Paul Guyot. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Lorne Balfe. Szereplők: Gerard Butler (Jake), Jim Sturgess (Lawson), Abbie Cornish (Sarah), Daniel Wu (Cheng), Alexandra Maria Lara (Ute). Gyártó: Jerry Bruckheimer Films / Skydance Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc. Ha egy filmes kvízjátékon Dean Devlin neve
lenne a kérdés, az utolsó, gyengébbeknek való segítség valószínűleg az lenne, „Roland
Emmerich alkotótársa a 90-es években”. A közelmúltban ismét egymásra talált,
jelenleg klasszikus sci-fi franchise-aik feltámasztásán dolgozó páros szürke
eminenciása a rendezésbe első ízben belekóstolva egy teljes mértékben mentora
szellemében fogant dolgozattal jelentkezett, és nem is sült fel vele.
Devlin a formulát ezúttal
nyomozásos és konspirációs szállal színesíti, a nemzetközi összefogással
megépült időjárás-szabályozó műholdrendszer szabotálása körül forgó sztorival
csipetnyi paranoiathrilleres bukét csempészve a műfajkevercsbe, jobbára
egyetlen jelzőbólyaként, hogy a naptár immáron 2017-et, és nem 1997-et mutat.
Kissé köhögve indul ugyan a motor, de az expozíció roppant kínos jelenetei után
a film egy ponttól egészen vad tempót diktál, és a nagy egészet tekintve hoz
egyfajta ritmust, amit talán az eredeti A
függetlenség napja tudott – mindez, kiegészülve azzal, hogy a karakterek
itt generikusságukkal együtt is lélegző, kedvelhető figurák (szemben Michael
Bay monomániás romboláspornóival), bőven elegendő ahhoz, hogy végül jó
szájízzel álljunk fel. A „mire gondolt a költő” persze az utolsó kérdés, ami a
befogadás kapcsán felmerülhet – a zárójelenetben főhősünk a film egy korábbi
pontján rögtönzött történetét illetően csodálatosan önreflektív kiszólással meg
is jegyzi, ne szapulják már, elvégre kerek egész volt, cselekménnyel,
tanulsággal. Csakugyan, lehet rosszabb módon is szórakozni két órán keresztül.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
