KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/november
MAKK KÁROLY
• Szekfü András: „Nem éreztem cinizmust” Beszélgetés Makk Károllyal (1971)
A JÖVŐ ÁRNYÉKÁBAN
• Parragh Ádám: Diszkrét zendülés Az elnyomás allegóriái
• Géczi Zoltán: Rekonstruált csoda Szárnyas fejvadász 2049
• Zalán Márk: Gyógyító határátlépések Denis Villeneuve
A KÉP MESTEREI
• Benke Attila: Egy rousseau-i fényíró Néstor Almendros
HANEKE
• Szabó Ádám: Kamera által láthatatlanul Haneke és a thriller
• Baski Sándor: A burzsoázia fantomja Happy end
JEANNE MOREAU
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tükröm Jeanne Moreau (1928-2017)
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „A titkoktól szabadulni kell” Beszélgetés Mészáros Mártával
• Kolozsi László: Budapest Confidental Beszélgetés Gárdos Évával
• Bilsiczky Balázs: Amíg világ a világ Beszélgetés Buvári Tamással
MAKK KÁROLY
• Gelencsér Gábor: Keretjáték Makk modernizmusa
KÖNYV
• Varga Zoltán: Hegeltől a texasi láncfűrészesig Király Jenő: A mai film szimbolikája
PANORÁMA
• Lénárt András: Autonóm kamerával Hispániában A mai katalán film
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: A megoldás: empátia CineFest – Miskolc
FILM / REGÉNY
• Kolozsi László: Fagypont alatt Jo Nesbø: Hóember
• Sepsi László: Hidegítés Hóember
KRITIKA
• Jankovics Márton: A történelem fekete doboza Aurora Borealis – Északi fény
• Bilsiczky Balázs: Az újrakezdés lehetőségei Szeretföld
• Nevelős Zoltán: A pokol kapuja Megtorlás
• Ádám Péter: A zseni árnyékában Rodin
MOZI
• Baski Sándor: Rögtönzött szerelem
• Huber Zoltán: Suburbicon
• Benke Attila: HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
• Kovács Kata: Salamon király kalandjai
• Roboz Gábor: Hét nővér
• Barkóczi Janka: Vakrandim az élettel
• Kránicz Bence: Egyenesen át
• Rusznyák Csaba: Boldog halálnapot!
• Fekete Tamás: Dzsungel
• Andorka György: Űrvihar
• Vajda Judit: Madame
• Varró Attila: 120 dobbanás percenként
DVD
• Gelencsér Gábor: Valahol Európában
• Pápai Zsolt: Öt könnyű darab
• Kránicz Bence: Batman és Harley Quinn
• Kovács Patrik: Tagadás
• Pápai Zsolt: Közöttünk az űr
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vakrandim az élettel

Barkóczi Janka

Mein Blind Date mit dem Leben – német, 2017. Rendezte: Marc Rothemund. Írta: Ruth Toma, Oliver Ziegenbalg és Saliya Kahawatte. Kép: Bernhard Jasper. Zene: Michael Geldreich és Jean-Christoph Ritter. Szereplők: Kostja Ullmann (Saliya), Anna Maria Mühe (Laura), Nialm Farooq (Sheela), Jacob Matschenz (Max). Gyártó: Ziegler Cinema / Seven Pictures. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 111 perc.

Az érettségi előtt álló Saliya legnagyobb vágya, hogy a hotelbizniszben dolgozhasson. A német-szingaléz vegyesházasságból született fiú odáig van a nagy szállodák multikulti hangulatáért, az ott dolgozók profizmusáért és egyáltalán mindenért, amit a vendéglátás jelent. Úgy tűnik, semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy szép karriertervét megvalósítsa, még az sem, hogy egyik pillanatról a másikra elveszti látásának 95%-át.

Marc Rothemund rendező, aki munkáival eddig a Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel és a Hangyák a gatyában közötti ijesztően széles skálán mozgott, most a cirógatva nevelő, már-már idegesítően túlkompenzáló komédiák sikerreceptjéhez nyúl. Az igaz történeten alapuló film Saliya megszállott küzdelmének krónikája, aki úgy lesz ép társainál is jobb szobafiú, konyhai kisegítő és barista egy személyben, hogy esetlenségével és makacsságával mindenkiben csak empátiát és szeretetet ébreszt. Ha nem tudja eldönteni, hogy mikor tiszta az általa eltörölgetett borospohár, megtanulja a csengés alapján megítélni azt, ha nem képes a konyhai eszközök megfelelő használatára, vakon gyakorolja a megfelelő mozdulatokat, egy jóbarát pedig szerencsére mindig készen áll, hogy a látatlanul kevert tankoktéljait nagyvonalúan elfogyassza. A vígjátékban jobb és kevésbé eredeti helyzetek sorjáznak lazán, nagyjából egy középnívós bohózat színvonalán, igazi tétje azonban nincs a dolognak. Bár kezdetben elhangzik néhány óvó-kétkedő félmondat, hamar kiderül, hogy Saliya szerencsére a világok legjobbikában él, ahol nyoma sincs esélyegyenlőtlenségnek és megkülönböztetésnek, és a nehézségek csak úgy balesetszerűen adódnak. A film minden percéből hiányzik a pimaszság és mélység, de még ennek az óvatos, seholsincs univerzumnak a nézésével is inkább kiegyezünk, mint azzal, ami a valóságban van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13455