KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/július
MAGYAR PANTHEON
• Pintér Judit: Havasokon innen, búzamezőkön túl Szőts István centenáriuma
• Kelecsényi László: Hamis játékosok Ottlik-mozi
SPANYOLCSIZMA
• Sepsi László: Minden eladó Álex de la Iglesia
• Szabó Ádám: Valóságmágia Víctor Erice
• Huber Zoltán: Receptek előítéletek ellen Spanyolcsizma a Titanicon
WES ANDERSON
• Kovács Kata: Ahol a madár se jár Wes Anderson királysága
YOUTUBE-GENERÁCIÓ
• Farkas Gábor: Digitális delírium YouTube vs. Hollywood
WUXIA
• Géczi Zoltán: A háború művészete Stratégia és wuxia
STAND-UP KOMÉDIA
• Teszár Dávid: Dumaszínpad Kortárs amerikai stand-up comedy
• Baski Sándor: Hofi után szabadon Magyar stand-up
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Loft kilátással Beszélgetés Kovács Dániellel
SPORTMOZI
• Hubai Gergely: Gyorsabban, magasabban, kamerával Az olimpia-filmek aranykora
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 3. rész
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Fiatal film nézőt keres Linz – Crossing Europe
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fenséges valutaárfolyam Don DeLillo: Cosmopolis
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Párizsi esernyők Szerelem nélkül soha
MOZI
• Bata Norbert: Sleeping Beauty
• Vajda Judit: Bel Ami – A szépfiú
• Huber Zoltán: Kínai, elvitelre
• Barkóczi Janka: Szauna Párizsban
• Forgács Nóra Kinga: LOL
• Kovács Marcell: Piranha 3DD
• Alföldi Nóra: Én, a séf
• Roboz Gábor: Pride
• Zalán Márk: Harmadnaposok
• Tüske Zsuzsanna: Hófehér és a vadász
• Baski Sándor: Felültetve
• Varró Attila: Az orvvadász
• Sepsi László: Bikanyak
DVD
• Pápai Zsolt: Ragyogó napfény
• Kovács Marcell: Az embervadász
• Tosoki Gyula: Sunset Limited
• Géczi Zoltán: Akira Kurosawa: Álmok
• Huber Zoltán: Cinéma vérité
• Varga Zoltán: A párizsi mumus
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Kálvin Kázmér és Hobbes Huba

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szauna Párizsban

Barkóczi Janka

Let My People Go! – francia, 2011. Rendezte: Mikael Buch, Írta: Christophe Honoré. Kép: Céline Bozon. Zene: Éric Neveux. Szereplők: Nicolas Maury (Ruben), Carmen Maura (Rachel), Jean-Francois Stévenin (Nathan), Amira Casar (Iréne), Clément Sibony (Samuel). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 96 perc.

A vidám Ruben szép reményű ifjú, egy jól menő francia folttisztító-gyártó birodalom örököse, aki mégis halmozott hendikeppel vág neki az életnek. Nem elég, hogy zsidó és homoszexuális, de kiválóan és előszeretettel beszéli a világ egyik legkomikusabb hangzású nyelvét, a finnt is. Ruben egy ideje boldog postásként tengeti életét a vadregényes Skandináviában, ahová valaha előrehaladott szaunaelméleti kutatásai okán érkezett. Nap nap után dalolva kézbesíti a mesebeli kisváros lakóinak érkező küldeményeket, este pedig rendre visszatér hű hitveséhez a családi fészekbe. Nem sokkal húsvét előtt azonban hirtelen beüt a córesz és egy buta félreértés megtöri az idillt. Hősünk szedi a sátorfáját és az első géppel visszarepül Párizsba, partnere, a mély érzésű Teemu pedig súlyos depresszióba zuhan. Vajon térben és kultúrában távol a másiktól, legyőzve számos felmerülő akadályt, egymásra találhat-e újra két szerető szív? Megérti-e a keményvonalas mama (a Volverből ismert Carmen Maura) és a Ruben iránt gyengéd érzéseket tápláló agg rabbi, hogy az őszinte vonzalomnak még Jahve sem parancsolhat?

A Szauna Párizsban habkönnyű queer-vígjáték, amelyet a nagyjátékfilmes rendezőként debütáló Mikael Buch Christophe Honoré felügyelete mellett készített. Ha a komédia egészét fergetegesnek nem is mondanánk, néhány találó poén miatt mégis érdekes. A felhasználóit egy csapásra zsidóvá változtató spray bemutatása vagy az eszmefuttatás arról, hogy egy családban első homoszexuálisnak vagy első elváltnak jobb-e lenni, csakugyan őszintén megmosolyogtat. Mivel azonban Buch egyszerre provokál minden irányban és egyszerre próbál politikailag korrekt maradni, forgatókönyve viszonylag hamar túlterheltté, zavaróan döccenőssé válik. A Szauna Párizsban utóérzetét így legtalálóbban egy saját maga által citált aforizmával lehet jellemezni: nem csak az élet, de a film is olyan, mint egy közepesen jó zsidó vicc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11139