KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2012/július
MAGYAR PANTHEON
• Pintér Judit: Havasokon innen, búzamezőkön túl Szőts István centenáriuma
• Kelecsényi László: Hamis játékosok Ottlik-mozi
SPANYOLCSIZMA
• Sepsi László: Minden eladó Álex de la Iglesia
• Szabó Ádám: Valóságmágia Víctor Erice
• Huber Zoltán: Receptek előítéletek ellen Spanyolcsizma a Titanicon
WES ANDERSON
• Kovács Kata: Ahol a madár se jár Wes Anderson királysága
YOUTUBE-GENERÁCIÓ
• Farkas Gábor: Digitális delírium YouTube vs. Hollywood
WUXIA
• Géczi Zoltán: A háború művészete Stratégia és wuxia
STAND-UP KOMÉDIA
• Teszár Dávid: Dumaszínpad Kortárs amerikai stand-up comedy
• Baski Sándor: Hofi után szabadon Magyar stand-up
MOZIPEST
• Sípos Júlia: Loft kilátással Beszélgetés Kovács Dániellel
SPORTMOZI
• Hubai Gergely: Gyorsabban, magasabban, kamerával Az olimpia-filmek aranykora
MAMOULIAN
• Varró Attila: Művész és nyelvújító Rouben Mamoulian – 3. rész
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Fiatal film nézőt keres Linz – Crossing Europe
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: A fenséges valutaárfolyam Don DeLillo: Cosmopolis
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Párizsi esernyők Szerelem nélkül soha
MOZI
• Bata Norbert: Sleeping Beauty
• Vajda Judit: Bel Ami – A szépfiú
• Huber Zoltán: Kínai, elvitelre
• Barkóczi Janka: Szauna Párizsban
• Forgács Nóra Kinga: LOL
• Kovács Marcell: Piranha 3DD
• Alföldi Nóra: Én, a séf
• Roboz Gábor: Pride
• Zalán Márk: Harmadnaposok
• Tüske Zsuzsanna: Hófehér és a vadász
• Baski Sándor: Felültetve
• Varró Attila: Az orvvadász
• Sepsi László: Bikanyak
DVD
• Pápai Zsolt: Ragyogó napfény
• Kovács Marcell: Az embervadász
• Tosoki Gyula: Sunset Limited
• Géczi Zoltán: Akira Kurosawa: Álmok
• Huber Zoltán: Cinéma vérité
• Varga Zoltán: A párizsi mumus
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Kálvin Kázmér és Hobbes Huba

              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Don DeLillo: Cosmopolis

A fenséges valutaárfolyam

Roboz Gábor

DeLillo-regénye korunk viszolyogtató látlelete egy üzletember szemszögéből, akit már nem boldogít tőke és tulajdon.

Don DeLillo a kortárs amerikai széppróza élő klasszikusaként azon nagyformátumú alkotók sorát gyarapítja, akik egyszerre képesek felkerülni bestseller-listákra, és munkával ellátni az akadémikusokat. A hazánkban alulreprezentált író nagyjából ötven éve publikál, és bár az elmúlt évtizedben lassított a tempón, korábban nagy elánnal írta bele magát az amerikai irodalmi élet elitjébe. DeLillót sokan a posztmodern jeles képviselőjeként tartják számon, de nem formai trükkök, műfajjátékok vagy a túlburjánzó intertextualitás, hanem a gondolatiság okán, aminek kapcsán életműve összeolvasható a közelmúlt egyes kontinentális filozófusainak némelyik megállapításával. A reklámszövegíróként startoló szerző a tömegkommunikáció kiváló ismerője (Americana című debütregényét máris egy filmkészítő narrálja), így többek között olyan problémák foglalkoztatják, mint a szimulakrum felsőbbrendűsége, a médiatáj által alakított fogyasztói tudat állapota, az információ szakadatlan áramlása, illetve a világunkat átszövő hálózatok formái és hatásai. Ez utóbbi okán gyakran összefüggésbe hozzák a „rendszerregények” írójaként kanonizált Pynchonnal is, a DeLillóval foglalkozó monográfiákban – például Underworld című nagyregénye apropóján – olykor Joyce-hoz mérik, és nem nehéz meglátni benne Bret Easton Ellis elődjét.

A 2003-as Cosmopolis terjedelmileg ugyan alulmarad a korábbi kötetekhez képest, azonban hamar világossá válik, hogy a legkevésbé sem habkönnyű olvasmány. DeLillo ezúttal tőle szokatlanul szűk időkeretet választ, és egyetlen nap történetét meséli el: fókuszában egy gazdag, eszes és befolyásos üzletember áll, aki egy áprilisi reggelen beül hófehér limuzinjába, hogy elinduljon levágatni a haját. A nagyvárosi odüsszeia során elénk kerül testőr és sofőr, feleség és szerető, orvos és fodrász, tanácsadó és merénylő: a huszonnyolc éves Eric Packer életének mellékszereplői között találkozunk azzal a férfival is, aki valódi fenyegetésként lép fel vele szemben.

Bár DeLillo sosem zárkózott el teljesen a népszerű zsánerektől (lásd A fenevad szabad popsztár-életrajzát, a Ratner’s Star sci-fijét vagy a Fehér zaj úgynevezett „főiskolai regény”-ét), az életmű ismerői számára kevéssé meglepő módon nem feszült thrillert farag az alaphelyzetből, ugyanis elsődlegesen főhőse szellemi utazása és az ő szemszögéből ábrázolható valóság állapota érdekli. Ezúttal nem a már bejáratott egyes szám első személyű elbeszélést választja (a regény így megírt két fejezete az antagonistáé), mégis végig Packerre koncentrál, különböző epizódok mellett a milliárdos gondolatainak bemutatásával.

Packer bizonyos értelemben elért a csúcsra, de itt már szinte minden jelentését vesztette: tőke és tulajdon üres fogalmak, pénzt nyerni vagy veszíteni egyre megy. Életprogramja a piaci világ rendszerének uralása, számára a végső kihívás előre jelezni az árfolyamok alakulását. Kizárólag a pénzmozgás hálózatában talál szépséget, a beteljesedést azonban hiába hajszolja, miközben sikertelenségének magyarázatát – egy bravúros írói ötletnek hála – saját testében hordozza. DeLillo a férfin keresztül olyan világot ábrázol, amelyben az információáramlás már nem is fogadható be egészében, ugyanakkor szakrális jelentőségű; a technológiával az ember saját sorsának kovácsa lehet, és nincs szüksége Istenre vagy csodákra (az áhítat tárgya a Fehér zajban a légi toxikus esemény volt, itt legfeljebb a kijelzők adatsorai lehetnek); a teljes fizikai gyönyör eléréséhez pedig nem feltétlenül szükséges egymáshoz érni, ha van kéznél egy üvegpalack.

Noha főhőse rendkívül reflektált és kérdező alkat, DeLillo nem csak őt használja szócsőnek. A limuzinban felbukkanó tanácsadók és szakértők pár vonalas mellékszereplők maradnak, egyrészt mert Packer számára is csak ennyit jelentenek, másrészt mert az elsődleges funkciójuk különféle gondolatmenetek előadása. A szerző már többször számot adott róla, hogy otthonosan mozog a különböző nyelvi regiszterekben, ugyanakkor a Fehér zajból és a Cosmopolisból is látszik, hogy nem az életszerű párbeszédek híve: néha a szakzsargonnal kevert töredezett, máskor a költői fogalmazásmódra szavaz, több regényében is terjengős tudatfolyam-monológot ad a hőse szájába, és elsősorban a teoretizálás érdekli (talán ezért sem túl népszerű a filmesek körében). Az olvasóbarátnak kevéssé nevezhető könyv fagyos hangulatát DeLillo csak ritkán oldja humorral, rendkívül sűrű és megmunkált prózájával létállapot-megragadásra törekszik, az általa megjelenített világ pedig semmiféle derűlátásra nem ad okot.

 

Libri Kiadó, 2012.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11115