KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/december
PASOLINI / ANTONIONI
• Csantavéri Júlia: Ártatlanok Madarak és ragadozó madarak
• Pintér Judit: Botrányos őszinteség Nico Naldini: Pasolini élete
• Tornai Szabolcs: A meglepetés lépcsőfokai Antonioni filozófiája
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
TRANSZHUMÁN JÖVŐ
• Kömlődi Ferenc: Utak Utópiába Transzhumanista kultúra
• Géczi Zoltán: A Prométheusz-vádirat Transzhumán manga/anime
ARTHUR PENN
• Pápai Zsolt: Hollywood Kis Nagy Embere Arthur Penn
EXPLOITATION
• Baski Sándor: A kacsintás esztétikája
• Varró Attila: Térhódítás Exploitation és 3D
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Kovács Marcell: A kolosszusok árnyékában Új amerikai képregényfilmek
• Sepsi László: A pusztulás képkockái Stephen King képregényen
PASOLINI / ANTONIONI
• Dobai Péter: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Pintér Judit: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
• Szkárosi Endre: Szenvedély és ideológia Dialógus Pier Paolo Pasoliniről
ANGOLSZÁSZ KÉPREGÉNY
• Klág Dávid: A középszer ellen Scott Pilgrim a világ ellen
MAGYAR MŰHELY
• Varga Balázs: Tetten ért képek Új politikai dokumentumfilmek
• Gorácz Anikó: Szabadság tér Mindszenty-filmek
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Dalolva szép a tévé Zenei tehetségkutatók
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: És megteremté a Nőt Martin Munkácsi-kiállítás
KÖNYV
• Gyenge Zsolt: Román hullámlovasok Gorácz Anikó: Forradalmárok
• Szabó Ádám: Új utakon Fejezetek a brit film történetéből
MOZI
• Gyenge Zsolt: Menedék
• Fekete Tamás: Száguldó bomba
• Zalán Márk: Érzéki csalódás
• Sepsi László: Ördög
• Forgács Nóra Kinga: Sporthorgászat
• Baski Sándor: Call Girl
• Kolozsi László: Gyermekeim apja
• Vajda Judit: Szerelmes lettem
• Roboz Gábor: Megaagy
• Alföldi Nóra: Könnyű nőcske
• Vörös Adél: Ilyen az élet
• Varró Attila: Már megint te
DVD
• Gelencsér Gábor: Fotográfia
• Czirják Pál: Aranyember-gyűjtemény
• Pápai Zsolt: Kisvárosi rock’n’roll
• Alföldi Nóra: W.
• Martsa András: Bobby

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Menedék

Gyenge Zsolt

Le refuge­ – francia, 2009. Rendezte: François Ozon. Írta: Mathieu Hippeau, François Ozon. Kép: Mathias Raaflaub. Zene:. Szereplők: Isabelle Carré (Mousse), Louis-Ronan Choisy (Paul), Melvil Poupaud (Louis), Pierre Louis-Calixte (Serge). Gyártó: Canal+ / FR2. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 88 perc.

Nehéz Ozon tempóját követni, a hazai forgalmazóknak se teljesen sikerül: bár szinte minden évben forgat egyet (tavaly kettőt is), csak időnként esik be valamelyik műve a magyar mozikba. A menedék azért jó választás ebből a szempontból, mert egy itthon annak idején ugyancsak látható filmhez, Az utolsó napjaimhoz köthető leginkább. Ozont mindkét filmben a halálhoz kötődő viszony, az elmúlással való találkozás és az arra adott emberi reakciók érdeklik.

Üres lakásban drogozó fiatal pár fiú tagja reggelre túladagolásban meghal, barátnőjéről pedig a kórházban derül ki, hogy terhes – ez A menedék alaptézise, ahonnan kiindulva a lánynak a továbblépésről kell döntenie. Míg Az utolsó napjaimban a főhős halálos betegség diagnosztizálása után próbál valamit önmagával és korábbi életével kezdeni, itt a tragédia már az első jelenetben megtörténik. Innen Ozon nekiindulhatna a sablonos úton, azon rágódva, hogy miképpen tovább – ehelyett elsősorban nem a döntés foglalkoztatja, hanem a döntés következményének a megélése. Mousse távoli tengerparti házba húzódik vissza növekvő hasával, ahol nemsokára megjelenik a srác meleg öccse is, így végül a haláleset feldolgozása kettejük kapcsolatának alakulásában, az egymáshoz közeledés játékában, az intimitás fokozataiban bontakozik ki.

A film legnagyobb érdeme, hogy Ozon levetkőzte az előző filmjét jellemző modorosságot, és túlbeszélés helyett időt enged a csendnek, hagyja, hogy szereplőinek arca, mindennapi tevés-vevéseik vagy éppen a táj mesélje a történetet. A film legvégén bekövetkező váratlan fordulat pedig végképp megszabadítja a szokványosságtól, a kiszámíthatóságtól a sztorit, utólag újraértelmeztetve a látottakat. A Menedék, bár nem fergeteges remekmű, egy a filmes kifejezőeszközök rendkívül kifinomult, komplex használatára képes rendező csendes odafigyelésre és átérzésre késztető munkája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/12 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10450