KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeress Mexikóban

Báron György

A James Ivory-dolgozatok ilyenek. Szépek, pontosak, hibátlanok. A képsorokból árad a kultúra. Alfonso Arau nagy szakmai biztonsággal hozza a stílust. A néző hátradől székében, és tudja, mire számíthat.

Téved. A századeleji mexikói birtokon játszódó bús szerelmi történet egy ponton szétrobban. Fiú és lány szereti egymást. Nem kelhetnek egybe, mert a hagyomány szerint a legkisebb lánygyereknek élete végéig özvegy anyját kell támogatnia. A fiú elveszi a cserébe felajánlott legidősebb lányt, hogy imádottja közelében maradhasson. Az egyiknek gyermeket nemz, a másik túláradó szeretettel, őrült vágyakozással főz rá, majd dajkálja, sőt, szoptatja csecsemőjüket. A Marquez-regények látomásos szürrealizmusa fűti át a képeket. Hiedelmek, babonák, mélyre lefojtott erős vágyakozások. A Szerelem a kolera idején hajóján ülünk, a sárga zászló alatt. Talán még senkinek sem sikerült a dél-amerikai próza legjavából ismerős álomvilágot ilyen hitelesen a filmvászonra álmodnia. (Különös módon a legeredményesebb próbálkozás az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájának kínai adaptációja volt.) Ez a stílus könnyen adja meg magát a giccsnek vagy a dagályos művészkedésnek. Arau olyan természetes könnyedséggel kerüli ki e csapdákat, mintha az ősök szelleme óvná lépteit. Nincs a filmjében semmi divatos és semmi nagyszabású. Az ilyen filmeket nem fedezik fel a fesztiválokon, az alternatív vetítéssorozatokon, nem csődülnek rá remekművekre éhes cinéphilek. Nem nagy film, nem fontos film, csak jó film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=796