KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ügyfél

Fáber András

A lakókocsi Magyarországon státusz-szimbólum. Amerikában a szegénység nyilvánvaló jele, ha valaki lakókocsiban (lakókocsi-telepen) lakik. Itt él anyjával és kisöccsével a tizenegy éves Mark, a Tennessee-állambeli Memphis város határában. A kiglancolt álomvilággal, a lépten-nyomon a filmben is fel-feltűnő Elvis Presley-relikviákkal markáns kontrasztot alkot a félelem és a szegénység hitelesen ábrázolt valósága. A társadalmi berendezkedés – Bibó István sokat idézett mondása szerint – akkor demokratikus egy országban, ha ott az emberek nem félnek. Nos, a jelek szerint Amerikában – legalábbis a film tanúsága szerint – hiába van demokrácia, az állampolgárok bizony félnek. Félnek az erőszaktól, az ököljogtól – esetünkben, nevesítve – a maffiától. Miután nem társadalomelméleti oknyomozást, hanem érzékletes helyzetképet kapunk a filmben erről a félelemről (és arról, legyőzhető-e, és ha igen, hogyan), ránk van bízva, keresünk-e, találunk-e benne „átkódolható” analógiákat mai (holnapi?) hazai viszonyainkra. A filmből mindenesetre kiderül, hogy noha az államhatalom képviselőinek is megvannak a maguk piszkos kis trükkjei, velük szemben az állampolgár – a játékszabályok betartásával és betartatásával – érvényesítheti saját igazát. Esetleg úgy, hogy összes pénzéért – egy dollárért – megfogad egy már nem egészen fiatal, sérült, de megkapaszkodott (elvonókúrával narkomániájából sikeresen kigyógyult) ügyvédnőt, aki úgy folytatja az öngyógyítást, hogy kis ügyfelét kihúzza a csávából. Hepienddel végződik tehát a westernfilmek logikájával bonyolódó izgalmas történet, melynek készítői úgyszólván biztosra mennek, hiszen egy rokonszenves kisfiúért kell izgulnia a nézőnek. A néző pedig – ha már megvette a jegyet – izgul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=803