KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/december
KRÓNIKA
• N. N.: [Illés György 80 éves]

• Turcsányi Sándor: A szabadság fantomjai Lázadó film
• Csejdy András: James Dean, a rebellis Lázadó film
• Bikácsy Gergely: Ellázadók A francia film zendülői
• Dániel Ferenc: Orosz Kronosz Szokurov körei
• Ardai Zoltán: Tengermélyi aszály Quay-kino
• Bakács Tibor Settenkedő: Tekercsek az idő mélyén Tiltott ösvény
• Antal István: Fény Lumière
• Durst György: Száz dióból egy Feljegyzéseimből, félúton
• Jancsó Miklós: Thai Binh Capa képei
• Déri Zsolt: Botrány! Gainsbourg
• Schubert Gusztáv: Feslett bimbók Lolita-jelenség
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Játszi középkor Három szín
• Báron György: Asszonyok földje A magzat
• Bérczes László: Átlag Vérvonal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Szeress Mexikóban
• Bori Erzsébet: Cápafióka
• Mockler János: Dermedt szív
• Békés Pál: Hármasfogat
• Tamás Amaryllis: Szabadnapos baba
• Barotányi Zoltán: Sztriptízgyilkos
• Fáber András: Az ügyfél
• Tamás Amaryllis: Az oroszlánkirály
• Bíró Péter: Időzsaru
• Hungler Tímea: Időzített bomba
• Schubert Gusztáv: Karácsonyi lidércnyomás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Időzsaru

Bíró Péter

1994-et írunk. Van Damme, a fiatal rendőr, erős, ügyes és jó ember. Szereti is a felesége, és ő is nagyon szereti az asszonyt. Vadul, délutánból estébe nyúlólag ölelkeznek, majd ahogy az lenni szokott, boldog pilledezésüket telefoncsörgés zavarja meg. Van Damme szolgálatba indul. Szegény asszony könnybe lábadt szemmel nagyon akarna még mondani valamit (láthatólag azt, hogy gyermeket vár), de Van Damme egy csókkal hallgattatja el, azt hiszi, lesz még alkalmuk ezt a dolgot megbeszélni. Téved. Egy perc múlva a kapuban leütik, hasba lövik, feleségét pedig, rögtön azután, hogy ő magához tért, és előzékenyen megmutatta nekünk golyóálló mellényét, a szép házzal együtt a levegőbe röpítik.

2004-et írunk. Van Damme tíz év alatt az időutazásokat ellenőrző különleges egység oszlopos tagja lett. Egy gonosz és korrupt szenátor után nyomozván rájön, hogy azon a régi estén azért akarták megölni, hogy ne léphessen be mostani helyére, és ne bukkanjon a szenátor nyomára. Visszatér 1994-be, elmagyarázza feleségének a teendőket, és ahol tud, még akkori önmagának is segít. Megmenekülnek. Visszatér 2004-be, és fáradtan a nehéz nap után hazaautózik. Ott a ház, az asszony mosolyog, a gyerek szalad, ő pedig megrendült ugyan, de szemmel láthatólag azon kezd gondolkozni, hogy ha ez ilyen flottul ment, következő útján miért ne kereshetné meg a dél-tiroli bölcsőjében még csak gagyarászó Arnold Schwarzeneggert.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=802