KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 31. Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Sodrásban
• Jeles András: Szemlélődés Játékfilmek
• Forgách András: A megtalált színész Játékfilmek
• Muhi Klára: Háromgarasos mozi Kisjátékfilmek
• Gelencsér Gábor: Romvirág Dokumentumfilmek
HORROR
• Varró Attila: Amerikai gótika Kosztümös horrorfilmek
• Pápai Zsolt: Rémségek kicsiny falva Az Álmosvölgy legendája

• Király Jenő: Rovareposzok Multiplex esztétika II.
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: A tengeralattjáró sárga mosolya A Beatles-kor alámerülése
• Kemény György: Öö Észt és lengyel animáció
• Hegyi Gyula: Kockáról kockára

• Bóna László: Bukás a győzelembe Sport a filmben
• Ardai Zoltán: Tüzes aréna Kokó és a média
• Zalán Vince: A tehetetlenség melankóliája Filmnapló
KÖNYV
• Kelecsényi László: Bővített újratermelés Filmlexikon
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Magára maradt történet Jadviga párnája
• Fábry Sándor: Apád, anyád Mindent anyámról
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Szomorú vasárnap
• Déri Zsolt: A John Malkovich-menet
• Pohl Péter: Az élet egy füttyszó
• Turcsányi Sándor: Taxi, Madrid
• Gervai András: Alice és Martin
• Pápai Zsolt: A part
• Vidovszky György: Hurrikán
• Lévai Zsuzsa: Stuart Little, kisegér
• Mátyás Péter: A bennfentes
• Tamás Amaryllis: Hálószobák és előszobák
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Kolóniák

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Stuart Little, kisegér

Lévai Zsuzsa

 

Tudták, hogy a család a legnagyszerűbb dolog a világon? És azt, hogy ha nem is vagyunk egyformák, attól még szerethetjük egymást, sőt? Mert ilyen és ehhez hasonló, soha nem hallott bölcsességeket tudhatunk meg ebből a végtelenül sematikusra sikerült, félig animációs, félig élőszereplős filmből.

Amerikai átlagcsalád, Little-ék meglévő gyermekük mellé szeretnének örökbefogadni egy másodikat, bár azt soha nem tudjuk meg, miért. Mindenesetre Kis szülők elmennek az árvaházba, ahol rögtön kiválasztják a nekik legmegfelelőbbet: a vézna, hegyes orrú, alacsony termetű, bajszos szürke egeret. És ezt vegyék szó szerint! Ő Stuart, az emberi nyelven beszélő árva kisegér, aki minden különösebb nehézség nélkül illeszkedik be a családba, és igazi konfliktusa csupán az undok házimacskával akad.

Azt a néhány poént, ami miatt esetleg másnap is emlékszünk majd a filmre, ez utóbbinak köszönhetjük. Sajnos ő is csak addig vicces, amíg – váratlan fordulat! – meg nem menti az addig csupán potenciális ebédnek tekintett Stuart életét. Végül persze teljes a boldogság, és szegény árva Stuart is megismerheti a családi szeretet mindent elsöprő hatalmát.

A film pozitívuma – rövidsége mellett – a trükkmesterek munkája: animált főhősünk az utazóbőröndjétől a bal hátsó ötös fogáig tökéletes. Az alkotóknak láthatóan könnyebb volt egy egeret emberiesíteni, mint eredeti szöveget adni a szájába.

Az eredetiség feltűnően nagyfokú hiánya annál inkább meglepő, mivel a rendező előző munkája, az Oroszlánkirály, valamint az egyik forgatókönyvíró rendezte Hatodik érzék alapján ennél jobbat vártunk volna.

Kár érte, hiszen ez a kisegér akár világsztár is lehetett volna, ha nem hiányzik belőle az a bizonyos valami. Hiába, az egér is csak ember.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2909