KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyorsabb a halálnál

Tamás Amaryllis

Mintha a Volt egyszer egy vadnyugat Sharon Stone-ra átírt – élvezetes – változatát látnánk. Anno egy kisfiú, itt egy hajdani gyereklány próbálja az emlékezet szétszórt szilánkjaiból a borzalmas élmény (családja kiirtása) tükrét összerakni. A Redemptionba lóháton érkező „szép boszorkány” is bosszúval akarja szenvedéseit megváltani. A westernhős-hacuka alatt Stone maga a viruló Eros, aki forma, törvény, érték után törekszik, a szépség, igazság és jóság hármas egysége után, akár az antik hősnők. Mint Antigoné, „a csatában le nem győzött”. A klasszikus gazember, Herod (Gene Hackman) önhitt kegyetlensége, hitványsága nem pusztán „gyorskezű pisztolyrántásban” mond csődöt – sokkal inkább fortélyos szellemi harcban törik meg. S a néző – ahogy minden, valódi tétre menő küzdelemben – őszintén élvezi az ikonográfia tökéletességét: a szexszimbólum Sharon Stone öngúnnyal átszőtt igazságosztó figuráját, és Gene Hackman hideglelős tanulmányát a Gonoszról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/08 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=937