KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Miami rapszódia

Fáber András

A neofrivol divathullámot – ki tudja, hanyadszor – újra felfedezték Amerikában. Könnyű kézzel és kétségtelen mesterségbeli tudással készült darabja úgynevezett „házassági komédia”: a naiv ifjú lány férjhez készül menni, s ezenközben rájön, hogy saját családjában is mindenki csalja egymást. A helyenként szellemes filmet nehéz etnográfiai érdeklődés nélkül nézni az óceán innenső partjáról: ezek az újvilágbeli kultúr-bennszülöttek alkalmasint hallottak valamit arról, hogy az óvilágban valaha dívott házasságot törni; idejük és módjuk, no meg partnerük is lévén rá, úgy döntöttek: maguk is kipróbálják. Már Róheim Géza megfigyelte: egyes bennszülött törzsek nincsenek tisztában azzal, hogy kapcsolat van a szexuális tevékenység és a gyerekszülés között. A vásznon látható, gusztusos, jólöltözött, napbarnított, kisportolt hím és női egyedek épp ilyen tájékozatlanok a szerelemmel kapcsolatban. Főbb beszédtémáik a szex, a partyk, a shopping, a money, valamint az, hogy ki kivel miért, és ki kivel miért nem (fekszik le). A csökkentett munkaidő, a jómód, a sok szabadidő meg a fehérjedús táplálkozás folytán – ha a film ábrázolta világot tipikusnak fogadjuk el – Amerikában a szex a szabadidő eltöltésének népszerű formájává vált. A film készítői persze furmányosabb agyúak, mint a szereplő személyek: olvasták Freudot („Egy szivar olykor nemcsak egy szivar”), sőt – Andy Warholba oltva – Lev Tolsztojt („2000-ben sem lesz mindenki Anna Karenina, még egy negyedórára sem”), ám Oklahoma és Ruanda, Bosznia és Krajina árnyékában csak halvány unaloműző ez a vígjáték, melynek tanulsága: „a házasság nyomorba dönt” – meglehetősen lapos állítás ötletgazdag világunkban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=934