Láttuk még

Az élet mindig drága

Harmat György

1986. Los Angeles: felhőkarcoló (Drágán add az életed). 1990. Washington: repülőtér (Még drágább az életed). 1995-ben kitágul a színtér: John McClane, a bátor zsaru már egész New York területén száll szembe a terroristákkal. Másban is különbözik a harmadik darab az első kettőtől. A keménykötésű McClane itt nem magányos hős, kénytelen-kelletlen segítőtársa akad egy harlemi boltos személyében (a fehér-fekete páros már a Halálos fegyver szériájában is bevált). A szabályokra fittyet hányó rendőr most nem véletlenül csöppen a veszélybe, hanem kifejezetten őt hívja párviadalra robbantásokkal (nem csak) fenyegetőző ellenfele. (Jeremy Irons mint Vezérgonosz jó háromnegyed óra elteltével kerül képre, addig csak a hangját halljuk, ugyanis telefonon adja találós kérdésekkel, számtanpéldákkal tarkított utasításait.)

A rendezést ismét John McTiernan vállalta el, így nem véletlen, hogy színvonalában e produkció közelebb áll az elsőhöz, mint a Lenny Marlin-rendezte másodikhoz. Persze nagyobb szabású, látványosabb mindkettőnél: a közönség egyre lenyűgözőbb attrakciót vár. Meg is kapja. Hősünket például nem egy hatalmas, forgó golyóbis üldözi, mint annak idején Indiana Jones-t, hanem dübörgő, áradó víztömeg elől menekül – teherautóval, egy óriási csőben!

A „tegyünk rá még egy lapáttal” kötelezettségének azonban megvannak a hátrányos következményei. Az első harmad „szimpla” filmes eszközökkel történő borzongatása koncentrált és egységes, a még nagyobb apparátust, tömegeket megmozgató középrész is élvezetes, ám az utolsó fordulatot követő, befejező húsz perc már fárasztó. Csavarásból, bravúrból, helikopterből, lövöldözésből is megárt a sok.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1995/08 57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=936

Cikk értékelése:

szavazat: 847 átlag: 5.53