KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az élet mindig drága

Harmat György

1986. Los Angeles: felhőkarcoló (Drágán add az életed). 1990. Washington: repülőtér (Még drágább az életed). 1995-ben kitágul a színtér: John McClane, a bátor zsaru már egész New York területén száll szembe a terroristákkal. Másban is különbözik a harmadik darab az első kettőtől. A keménykötésű McClane itt nem magányos hős, kénytelen-kelletlen segítőtársa akad egy harlemi boltos személyében (a fehér-fekete páros már a Halálos fegyver szériájában is bevált). A szabályokra fittyet hányó rendőr most nem véletlenül csöppen a veszélybe, hanem kifejezetten őt hívja párviadalra robbantásokkal (nem csak) fenyegetőző ellenfele. (Jeremy Irons mint Vezérgonosz jó háromnegyed óra elteltével kerül képre, addig csak a hangját halljuk, ugyanis telefonon adja találós kérdésekkel, számtanpéldákkal tarkított utasításait.)

A rendezést ismét John McTiernan vállalta el, így nem véletlen, hogy színvonalában e produkció közelebb áll az elsőhöz, mint a Lenny Marlin-rendezte másodikhoz. Persze nagyobb szabású, látványosabb mindkettőnél: a közönség egyre lenyűgözőbb attrakciót vár. Meg is kapja. Hősünket például nem egy hatalmas, forgó golyóbis üldözi, mint annak idején Indiana Jones-t, hanem dübörgő, áradó víztömeg elől menekül – teherautóval, egy óriási csőben!

A „tegyünk rá még egy lapáttal” kötelezettségének azonban megvannak a hátrányos következményei. Az első harmad „szimpla” filmes eszközökkel történő borzongatása koncentrált és egységes, a még nagyobb apparátust, tömegeket megmozgató középrész is élvezetes, ám az utolsó fordulatot követő, befejező húsz perc már fárasztó. Csavarásból, bravúrból, helikopterből, lövöldözésből is megárt a sok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/08 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=936