KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kétfejű sárkány

Barna György

2007-ben valóra válik, amire az amerikai thrillerek lassan két évtizede töretlen hévvel (éves átlagban vagy ötezer erőszakmoziban) figyelmeztetnek. Az egy szökőártól lerombolt metropolisz, New (Los) Angeles, tévéprogramokon, szimulátorokon, badiépítésen és túléléskurzusokon nevelkedett apraja-nagyja egy „Kié lesz a bűvös sárkány amulett?”-game mellék- és főszereplőivé válnak. A Jót megtestesítő páros, Tom Sawyer és Huckleberry Finn (Lee fivérek) naiv kalandvágyával cseppennek bele a sötét hatalomra törő Gonosz (Koga Shoku) elleni küzdelembe. A sikátorok, szeméttelepek tulajdonjogán acsarkodó bandák és a kiábrándult csendőrség asszisztálnak a futuro-thriller, kizárólag ninja-terminátor-highlander-jelenetekből összerakott paródiájában: az öldöklés nem más, mint egy nagy hecc! A film öko-szocio-horror környezete végletekig poentírozza a környezeti katasztrófajóslatok szinte összes kliséjét: óceánvízzel tüzelő csavargók, pénzbedobós oxigénfülkék, szemétmeghajtású járművek, mocsokban turkáló média, és ezek variálóira épülő ötletek adnak nevetésre ingerlő, összességében pár perces enyhet az egyébként lapos történeten unatkozó nézőnek. Az összes figura egy oldalon áll, az erőszakén. Bunyók láncolata szerez az igazságnak érvényt – kultúrmissziós attitűd nélkül is –, gyereknézőnek veszélyes mese, felnőtt számára meseszerűen együgyű, ripsz-ropsz szöveggyűjteménye, a balul parafrazeált „action-halhatatlanoknak”. Az első játékfilmjét forgató Jim Yukich az MTV egyik legjobbnak tartott kliprendezője, talán innen ered a blokkszerű szerkesztés, csak az utalások szintjéig kidolgozott know-how-ja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=935