KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A fantomlakó

Pápai Zsolt

El habitante incierto – spanyol, 2004. Rendezte: Guillem Morales. Szereplők: Andoni Gracia, Mónica Lopez. Forgalmazó: Cinetel. 108 perc.

 

Kevés európai ország büszkélkedhet olyan pazar bűnfilmkultúrával, mint Spanyolország, jó ideje virágzik itt a thriller, burjánzik a horror, és a helyi klíma ma is gyakran értékes-izgalmas műveket terem. A gazdag hagyomány rendre felszínre vet újabb tehetségeket, mint például Guillem Moralest, aki három éve, alig huszonkilenc évesen levezényelt bemutatkozó nagyjátékfilmjében számos erényt csillogtat.

A hat nap eseményeit átfogó, tükörszerkezetű – a játékidő felénél mérnöki pontossággal kettészelt – történet első része inkább a horror, a második a thriller felé húz, ennek megfelelően előbb a sokkeffektusok, majd a suspence-technika uralja azt. A főhős építészmérnök, aki barátnője leléptével egyedül marad az általa felújított, gigantikus méretű házban, és magányában nem mindennapi élmények részese lesz. A sztori itt az „ódon sötét ház”-formulára épül, és lényegében az ismert panelekkel játszik el, a második részben azonban fordulat áll be a középponti szereplő életében és a cselekmény menetében, így marad izgulnivaló. Kivált azt követően, hogy világossá válik: hősünk vágyainak tárgya különös módon duplikálódott.

Moralest olyan alkotók ispirálták, mint Alejandro Amenábar (Más világ), David Fincher (Pánikszoba), sőt Alfred Hitchcock. Már a főcím sokat elárul fétiseiről, a zene Bernard Hermann kísérőzenéit, a montázs Saul Bass Hitchcock számára készített munkáit, illetve a Pánikszoba nyitányát is felidézi. Az előadásmód – hol decens, hol szédító steadicam-futamok a betegesen szűk terekben – szintén Fincher hatását mutatja, míg a főtémák (a voyeurizmus áldásai és átkai, az egyéniség megkettőződése) Hitchcock kedvenc témáival paralellek, továbbá a mester szellemét idézi Morales tárgyfetisizmusa is: utóbbit a dramaturgiai csúcspontokon előtérbe nyomakodó két portréskicc jelzi.

A mozi igazi érdekességét az adja, hogy a rendezőnek sikerült plasztikus (műfaji) formát találnia egy többrétegű válsághelyzet bemutatásához: A fantomlakó lényegében a párkapcsolatai vesztével magára maradt és különböző paranoiatechnikákat kifejlesztő emberről szól, arról, hogy miként emészti fel a meddő vágy a személyiséget. A rendező külön érdeme, hogy a téma kifejtése közben sikeresen racionalizálta az „ódon sötét ház” misztikus modelljét, azaz nem lidérceket és kísérteteket léptetett fel, hanem minden rendhagyóbb elemével együtt is életszagú(bb) történetet terített.

A fantomlakó leginkább emiatt rokonszenves film, azzal együtt, hogy Moralesnek egyvalamit egyelőre nem sikerült maradéktalanul megtanulnia idoljaitól: az információadagolás technikáját még nem űzi mesterfokon. Kivált az itt-ott erőszakoltnak tetsző dramaturgiai fordulatok rontanak az összképen (a második részt például túlságosan sok véletlen készíti elő), de néhány kifejtetlen jelenet is akad.

Extrák: a főszereplők, Andoni Gracia és Mónica Lopez filmográfiája; képgaléria.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9030