KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Liberté 56

Forradalmi groteszk

Vízer Balázs

Vidnyánszky Attila 56-verzióját a kísérleti színházas spontaneitás hatja át.

 

A nagy 56-os évfordulós filmdömping még mindig folytatódik, és egyre újabb meglepetésekkel szolgál, csak nem a kellemes fajtából. Persze szükségszerű, hogy az egymással is versenyző forradalmi filmek közül a későn érkező, kisebb költségvetésűek radikális megoldásokhoz folyamodjanak.

Az 56 csepp vér kissé kínos rockoperája után itt van a szintén színpadi műből adoptált Liberté ’56 majdnem abszurd bohózata Vidnyánszky Attila rendezésében és a debreceni Csokonai Színház művészeinek előadásában. És, akárcsak Bokor Attila jókora büdzséből készült musicaljében, egy duplacsavarral itt is egy énekes-dalos színpadi előadást láthatunk a színpadi mű filmes adaptációjában, de míg az 56 csepp vér készítői megelégedtek egy végtelenül lebutított Rómeó és Júlia-klisével, addig Vidnyánszkyék rengeteg mindent zúdítanak a néző nyakába, ami jó is, meg rossz is. A helyenként groteszk, néhol abszurd és időnként romantikus darab apropóján, amelyet egy egyetemi klub diákjai állítanak színpadra Nagy Imre és társai kivégzését követően, bepillantást nyerhetünk a politika kulisszái mögé, egy orosz katona és egy nyugati tudósítólány románcába és szinte minden másba is, ami 1956-ban történt. Ez azért elég nagy merítés.

A Liberté ’56 remek ötlettel nyit, Kádár János pálfordulását helyezi fókuszba, azt a vitathatatlan logikát követve, hogy a forradalom alatt meggyőződésüknek megfelelően mindkét oldalon harcoltak elvhű emberek, de csakis Kádár fordult meg mindkét oldalon. Vidnyánszky – illetve a Kádárt játszó Eperjes Károly – egy ostoba, gyáva ripacsot csinál a „puha diktátorból”, és nem kár érte, sőt, a film legjobb jelenete is az, amikor Kádár mutogatós bácsiként villogtatja a kabátja belsejébe tűzött nemzetiszínű kokárdát az arra járóknak. Furcsa is, hogy eddig senki nem nyúlt Kádárhoz, hogy minden 56-os film kerülte ezt a témát, csak hogy jön ehhez az Amur-partjáról jött Pável és a kanadai-osztrák Susan 1848-as áthallásokkal terhelt internacionalista szerelme, vagy a sok idezsúfolt anekdota és életkép? Zavaros összképet kapunk, amely hemzseg a bennfentes kikacsintásoktól. Ha Goda Krisztina hollywoodiasított, Oscar-ambíciókat is dédelgető Szabadság szerelemje azoknak készült, akik csak most tanulgatják, hogy mi és hogyan történt annak idején, akkor a Liberté ’56 kizárólag azoknak lesz élvezhető, akik legalább középszinten tájékozottak nem csak 1956 kérdésében, hanem annak előzményeit és utóéletét illetően is. Nagy Imre mártiriumából már több történelmi leckét is kaptunk – legutóbb A temetetlen halottban Mészáros Mártától –, de akinek Maléter Pál vagy Bibó István alakja ismeretlen, az aligha tud majd mit kezdeni azzal, amikor haláluk után megelevenedve, bizarr díszletek közt újrajátsszák november 4-ét vagy a tököli orosz laktanyában történteket, és megint keveseknek fog leesni, hogy a csuhás figura például Mindszenty József bíboros volna. És itt a legkevésbé következetes a film, mert van, akit lehet és ki is kell figurázni – ilyen a későbbi első titkár Andropov is –, de nem lehet ezeket a karikatúrákat valóban drámai, sőt, tragikus karakterekkel szembesíteni. A legkínosabb jelenet Maléter és szovjet fogvaejtőjének „keringője.” Szőcs Géza párbeszédei, dalszövegei és Alekszander Belozub díszletei a kísérleti színházas spontaneitás és a konkrét történelmi események bizonytalan mezsgyéjén mozognak: rövid ideig nagyon merészen, majd egyre bizonytalanabbul. Pedig szűk pénzügyi keret ide vagy oda, bármi lehetett volna a dologból. Furcsa, is hogy 80-as években jóval kisebb mozgástér mellett mennyivel jobb 56-os filmek készültek – lásd a Szamárköhögés, a Szerencsés Dániel, vagy éppen az Eldorádó, ha már pont Eperjes Károlyról beszélünk. De még nem zárult le a dömping, jön a Bibó körút, a Kolorádó Kid és a Csendkút meg mások, csak a nézők bírják figyelemmel és érdeklődéssel. Mert a vége az lesz, hogy az emlékéves termésből egyetlen darabra sem fogunk emlékezni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9017