KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete könyv

Varró Attila

Zwartboek – holland, 2006. Rendezte: Paul Verhoeven. Írta: Gerard Soeteman és Paul Varhoeven. Kép: Karl Walter Linderlaub. Zene: Anne Dudley. Szereplők: Carice van Houten (Rachel/Ellis), Sebastian Koch (Müntze), Thom Hoffman (Hans), Derek de Lint (Gerben), Waldemar Kobus (Franken). Gyártó: Fu Works / Clockwork Pictures / Motel Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 145 perc.

 

A holland származású Paul Verhoeven szűk negyed százados hollywoodi pályafutását követően szülőföldjén késztette el friss szuperprodukcióját: a Fekete könyv azonban nem csupán földrajzi/életrajzi értelemben tekinthető visszatérésnek a gyökerekhez. Hasonlóan az 1977-es Orániai harcosok háborús eposzához, Verhoeven ismét a legendásnak aligha nevezhető második világháborús holland ellenállás témáját dolgozta fel hajdani forgatókönyvírója, Gerard Soeteman közreműködésével: az új film azonban az alaptémán, a főhős túlélését dramaturgiailag garantáló flashback-kereten és az erőszak grafikus ábrázolásán túl igen kevés rokon vonást mutat a hajdani melankolikus tónusú filmdrámával.

A Fekete könyv szintúgy valós eseményekből táplálkozó történetét Verhoeven az álomgyári tapasztalatokkal tarsolyában immár nem európai művészfilm puhafedelében kívánta eladni a nagyközönségnek, inkább hamisítatlan thrillerként prezentálja, a régóta és közelről ismert beépülős kémsztorik keménykötésű hagyományait felelevenítve. A cselekmény egyetlen felesleges epizód nélkül, egy elszabadult expresszvonat intenzitásával robog át a náci megszállás utolsó esztendején, fogaskerekei pontosan illeszkednek és olajozottan pörögnek, az információadagolás, a suspense és a vörös heringek alkalmazása akár a klasszikus Hitchcock-mestermunkákban – mintha csak a Forgószél amszterdami extasy-partykra hangszerelt remakejét néznénk. Míg az Orániai harcosok a hagyományos férfiközösségek tragikus széthullását követi nyomon számtalan szálra bontva, a Fekete könyv Mata Hari-meséje egy ellenállóvá lett zsidó énekesnő fordulatos kalandsorozatában a verhoeveni vasakaratú szexamazon-nőtípusnak (a hajdani debütfilm prostituáltjától a Showgirls Naomijáig) énekelt dicshimnusz, csipetnyi szerelmi drámával ízesítve. A folyamatosan szerepeket játszó hősnő figurája ráadásul arra is lehetőséget nyújt a rendező számára, hogy eljátszon a szívének oly kedves önreflexiós motívumokkal: a szőkére festett ellenállónő szexualitását álcaként és fegyverként használva jut egyre beljebb az SS-főhadiszállás mélyére, miközben a folyamatos intrikák és csapdák során szinte minden egyes szereplő alakot, személyiséget vált, egészen az utolsó csavarokig.

Verhoeven álomgyári életművét a női nemi szerv ábrázolásának szentelte a fősodorban, legyen szó szubliminális (Elemi ösztön, Showgirls) vagy szimbolikus (mint a Csillagközi invázió rovarkirálynője vagy a már címében is árulkodó The Hollow Man) módokról. A holland comeback a közel harminc éve készült Forró verejték után végre ismét egy teljes, életképes figurát rajzol a kiszőkített vagina köré, ezzel párhuzamosan pedig végre ismét egy direkt és működőképes műfaji darabot épít főhősére, ami bár mentes az amerikai kedvencek ravasz, szubverzív kritikájától és zsigeri hatásmechanizmusától, minden ízében élvezetes klasszikus zsánermű, egyfajta rég feledett arany középút az ezredfordulós tömegfilmben.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9022