KritikaA hét főbűn (Bűnök ezek?)Asztali beszélgetésekGyőrffy Iván
Vallástól, kortól, kultúrától függ, mit tartunk bűnnek, erénynek. A bűnlajstrom időnként felülvizsgálatra szorul.
Nemcsak a műfaja és morálteológiai töltete, hanem apropója is ez (tudniillik „asztali beszélgetés”) Dér András és Heltai Péter munkájának – amely a 2007-es filmszemlén a tudományos-ismeretterjesztő kategóriában a rendezői díjat vihette haza –, ugyanis a Magyar Televízió hasonló témájú beszélgetéssorozatából nőtte ki magát. Pedig kérdésfeltevésében nincs semmi eredeti, hiszen a filmvásznon rendre feltűnnek a katolikus egyházban többször újrafogalmazott főbűnök mai aktualitását boncolgató rövidfilm-sorozatok – gondoljunk csak az 1960-as évek elején Godard, Philippe de Broca vagy Roger Vadim közreműködésével megalkotott egyvelegre (A hét főbűn) vagy a néhány éve Magyarországon is vetített norvég ifjúfilmes próbálkozásra a 2000-es évek legelejéről (Hét halálos bűn). Egyedül a módszere szokatlan, mert sokkal inkább a vizuális elemek (archív felvételek, híradó-vágóképek, animációk) alapján szerveződik a dialógus, mint megfordítva, azaz a szöveg illusztrálja a szintén tévés műhelyben készült táncművészeti sorozatból kiollózott képeket – legalábbis kezdetben.
A szűk egy órás film három, egymásba csúszó dramaturgiai egységre tagolódik: a hajdani Delta-adásokat idéző tónusú, tudományos szándékú felvezető-szövegekre, ifjú statiszták szituációs játékaira, valamint egy tudós társaság kedélyes pilisborosjenői poharazgatására. Utóbbi a leghangsúlyosabb; a szerzetes, a pszichiáter, az esztéta, a filozófus, az irodalomtörténész, a közgazdász és a táncművész hozzászólása teszi fogyaszthatóvá, közérthetővé a felvetett súlyos etikai problémákat, de talán ennek túláradása a felelős a felszínes, elnagyolt kultúrtörténeti körítésért is. Mitől halálosak a főbűnök? Mit kezdjen az Istentől való elvetettséggel járó, az isteni szövetség tudatos felrúgását vállaló főbűnökkel a nem hívő, nem keresztény, nem katolikus, nem európai ember? Miért keveri meg a Nagy Szent Gergely (állítólag) „végleges” bűnlistájára hivatkozó film a főbűn-sorrendet, miért marad említés szintjén a prioritás, azaz a bűnök eltérő súlyossága a bujaságtól a kevélységig? Miért szorul háttérbe a többi bűnhöz képest a második legfőbb bűn, az irigység? Miért nem jut idő a bűnökkel szembeszegezett négy sarkalatos és három teológiai erényre, a hét főbűnt leküzdő Prudentius-féle hét főerényre, a sokrétű bibliai bűnfogalomra, az Ó- és Újszövetség bűnlistáira és kategorikus imperatívuszaira (lásd Tízparancsolat), a változatos művészi feldolgozásokra Chaucertől Brechtig, Bruegeltől Apollinaire-ig? Változtatás nélkül érvényesek-e az utoljára a 17. században felülvizsgált bűnök ma is, vagy lenne min változtatnunk? Megannyi kérdés, melyekre gyakorlatilag nem kapunk választ az ismeretterjesztő filmből.
A kevés elvi vitát engedélyező, homályos aktuálpolitikai utalásokkal megterhelt, dogmatikus szemléletű beszélgetésben a kétely árnyéka szinte kizárólag az alcímben vetül a bűnkatalógusra. Holott a televíziós előzmények sem erre predesztinálnak: a BBC vallási showműsora már évekkel ezelőtt reprezentatív kutatást végzett a kérdésről, és kiderült, a britek többsége korántsem elégedett a listával: a hét főbűn közül csak a kapzsiságot tartanák meg, ám sokkal nagyobb bűnnek tartják a kegyetlenséget (39%), a házasságtörést (11%) vagy a fanatizmust (8%). Érdekes lett volna látni, hogyan vélekednek ugyanerről a magyarok – ha nem is a reprezentatív többség, de legalább egy valaki a felvonultatott gondolkodók közül.
A korábban drogtörténeteket vászonra ültető nagyjátékfilmes Dér András (Árnyékszázad, 1992, Kanyaron túl, 2002) és a televíziós műsorvezető Heltai Péter közös produktuma gondolatébresztő kultúrtörténeti tényanyagnak kevés, hitoktatási segédanyagnak sok. Javára válik a számos mozgó és statikus képforgács – jóllehet ezek távolról sem illeszkednek olyan hatásos és következetes struktúrába, mint például Godfrey Reggio filmjei vagy Pummel Bodysongja –, hátrányára szolgál viszont a sommás ítéletekben bővelkedő narráció.
A mérték, amelyet annyira kerestek, kicsúszott az alkotók keze közül. Pedig épp erre, a mértékre, az erkölcsi fogalmak, a társadalmi együttélés szabályainak újragondolására lenne nagy szükség egy olyan korban, amely elvesztette tájékozódási pontjait, és veszedelmesen keveset tud bűnökről és erényekről. A hét főbűn kihagyott lehetőség.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1073 átlag: 5.43 |
 |
|
