KönyvMítosz helyett történelem a vásznonEszéki Erzsébet
Egy filmévkönyvtől azt várhatja az olvasó, hogy bemutassa az adott év filmtermését (legalább a reprezentatív alkotásokat), s hogy megörökítse a kiemelkedő eseményeket. A nyugatnémet Filmévkönyv 1979. HO megfelel e követelményeknek.
Első részében a rendezőkről szól, illetve a rendezők által írott cikkeket ad közre. Igaz, cikkek publikálása nem feltétlenül egy évkönyv feladata, de a kiadó az előszóban magyarázatát adja annak, hogy miért is szerepelnek ilyen írások a kötetben. A cikkek közlését a „nyugatnémet filmpublicisztikában megmutatkozó hiányosságok” indokolják: „hiányzik egy olyan újság, amely naprakészen és kritikusan mutatná be, hogy mi megy a mozikban. Ha volna ilyen filmlap, nem kellene újságcikkeknek évkönyvben megjelenniük.”
Tematikailag két részre osztható a filmév-könyv. Az egyik a nemzetközi filmélet eseményeiről számol be. Ehhez kapcsolódik egy megemlékezés Hitchcockról, s egy beszélgetés Robert Altmannal. A másik tematikai egység már kizárólag a nyugatnémet filmélet eseményeit ismerteti, illetve az év nyugatnémet filmjeiről olvashatunk elemző írásokat. A mintegy kettőszázötven oldalas mű imponáló gazdagságú. A cikkeket, kritikákat, adatokat tartalmazó részben igazán kritikus szerzők segítik az olvasót abban, hogy az évkönyvet ne elsősorban lexikális adathalmaznak tekintse, hanem segédeszköznek, ahhoz például, hogy szellemileg szembesüljön napjaink mozivásznával, azokkal a nyugatnémet alkotásokkal, amelyek a nemzetközi filméletben nagy visszhangot keltettek. (A bádogdob, Maria Braun házassága, Herzog Nosferatuja s a többi.)
Egy téma vezérfonalként húzódik végig az utóbbi évek filméletében. Az NSZK-ban (és így a filmévkönyvben is) szinte már divatnak nevezhető a fasizmusról szóló, a fasizmust különbözőképpen értelmező művek forgatása. Ezt a hullámot olyan művek fémjelzik, mint Hans Jürgen Syberberg Hitler, egy film Németországról és Fest Hitler – egy karrier című filmje. Differenciáltabb és igényesebb a múlt feldolgozása – a kritikák szerint – Theodor Kotulla Egy német életéből, vagy Harun Farocki: Két háború között című művében. (Az első Rudolf Höss auschwitzi parancsnokról szól, az utóbbi a második világháború kirobbanásának okait elemzi.) S ebbe a sorba illik Peter Lilienthal Davidja és Schiondorff műve, A bádogdob, amely filmeket a budapesti nyugatnémet filmhéten láthattuk.
A történelmi témáik gyakorisága. Bruno Fischlinek az új nyugatnémet filmeket elemző írása szerint, azt jelenti, hogy a vásznon a mítoszt a történelem váltotta föl, s hogy a mozikban a történelem „birtokbavétele” folyik. (Mindehhez: az 1979-es év „médium eseménye”, a Holocaust-sorozat.) Ugyancsak Fischli említi, hogy Syberberg hétórás Hitlerkollázsa elsöprő sikert aratott az Egyesült Államokban – de már sokkal kevésbé a nyugatnémet kritikusok körében. (A tengerentúlon Coppola propagálta, s a felkapott esszéista, Susan Sontag írt róla igen elismerőleg.) Hogy egy és ugyanazon film ennyire különböző fogadtatásban részesül, az talán azzal is magyarázható, hogy egy nyugatnémet kritikusnak sokkal érzékenyebben kell reagálnia Syberberg esztétizáló feldolgozására, mint a történelem által „nem érintett” amerikai kollégájának.
(Jahrbuch 1979/80. – Hrsg. – Hans Günther Pflaum. Carl Hanser Verl. 1979. München. 238. old.)
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1016 átlag: 5.49 |
 |
|
