|
|
|
Láttuk mégA papa mozijaHegedűs Tibor
Egy ravasz revürendező retrója. Rámenős „róka”, ki ríkatni, vagy röhögtetni akar. Ránkbízza. Reméljük, módszere nem válik divattá. Az idézőjelbe tett filmeket még hamarább megunja az ember, mint e rémes alliterációs játékot... Két, a harmincas éveikre jellemző érzelmes-giccses-melodramatikus történetet összekapcsolni, s finom stílparódiával tolmácsolni olyan tévedés, mintha Karinthy Így írtok ti sorozatában mondjuk karikírozó regényeket írt volna, jellemző karcolatok helyett! Stanley Donen viszont jó ötletnek tartja, ami azt a gyanút kelti, hogy sikerét az irónia iránt érzéketlen tömegek ponyva-éhségére alapozza, és a félévszázados sztorik fogyaszthatóságára. Nem hisszük, hogy a kemény-öklű amerikai magyar (!) gyerek ökölvívó (majd jogásza) karrierje, s megható önfeláldozása bárkit is elandalítana, s azt sem, hogy a nézők könnyet hullajtanának a halálos kórban szenvedő jóságos revüigazgató sorsán. Biztos viszont, hogy – a kitűnő George C. Scott és Eli Wallach minden igyekezete ellenére – mosolyogni sem fogunk másfél órán át. Vigaszt alkalmasint abban lelünk, hogy a film második részében, a revüben Donen, igazi szakmája közegében, élvezettel mozog, s hatásosan támasztja fel e műfaj múltját.
Sajnálhatjuk, hogy e hibrid-film helyett nem igazi revüretrót készített az Ének az esőben mintájára! Igaz, most nem volt a rendezéshez olyan partnere, mint egykor Gene Kelly, akivel 1949-ben – Bernstein zenéjére – A városban című híres film-musicalt készítette. Amit szívesen megnéznénk. Esetleg A papa mozija helyett.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1386 átlag: 5.37 |
 |
|
|
|
