KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szemünk fénye

Baló Júlia

 

Tizenkét éves, kékszemű és vak. Róla szól a film. Róla és a mamájáról. Anya és fia – akár a valóságban. A mamácska: Sophia Loren.

A hajdan kecses léptű, ringó csipejű szextünemény most barázdált arccal kacsázik unokájának tetsző gyermekével ismerős jeleneteken keresztül. Apakeresgélés szemtanúi vagyunk, az esélyesek megijednek, meghatódnak, fizetnek. Mindannyian. Nem dőlünk a nevetéstől, mint ahogy a már megszokott hasonló filmekből visszaköszönő képsoroknál tesszük. Semmiféle humor, báj, ami ezt lehetővé tenné.

Ízléstelen zsarolás szemtanúivá válunk, s ez oly zavaró, hogy a helyzet drámaisága sem rezdíti lelkünk húrjait. Ugyanis a taxisofőr mama svájci szemműtétre gyűjt, melynek révén az elbűvölő kisfiú talán visszanyerheti látását. Vissza is nyeri. A mama is – az egyik lovagját. A legkedvesebbet, így, 13 év után – a régi eszközökkel.

Az évek eljárnak – fölöttünk is, a világsztárok fölött is. Ez még önmagában természetes. Kevésbé természetes, ha ezt a tényt a film rendezője nem veszi figyelembe, s kliségyűjteményében – ahelyett, hogy színészi képességében bízna – oly hölgynek kívánja feltüntetni az ex-erotikakirálynőt, kinek csábereje ellenállhatatlan. Mi több, ennek a tévedésnek dramaturgiai fontosságot is szán.

A kevert műfajú film – tisztán érdektelen és hamis.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5660