KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Forró fagylalt

Schubert Gusztáv

„Jólét és jókedv”: a film eredeti címe korunk jelmondatát idézi. Mi tagadás, vonzóbb program, mint „aszkézis és szigor”. Mégis, hedonistának lenni éppúgy kudarc, mint a lemondás üdvében reménykedni. Az önszeretetben elterpeszkedők, az „életet” habzsolók semmivel sem emberibbek, mint a böjtben, alázatban meggörnyedők. Gyakran hallani: anyagias világunkból a hit összetartó ereje hiányzik. Ugyan! Szentségek, parancsolatok nélkül meg nem élünk. „Pitti-patti-pattogatott kukorica egész napra, nincsen gondja!” – ez nem reklám-versike, ez hittétel. A reggeli zenés rádió-show, amelyben Dicky Bird, a korosodó lemezlovas elgügyögi ezeket a szentenciákat, nem szórakoztató, hanem kultikus műsor, a fogyasztás boldogító misztériumába vezeti be hallgatóit. Szerencsénkre az eretnek ott rejtezik mindenkiben. Dicky Bird töretlen hitére az első csapást az méri, hogy szép (és kleptomán) kedvese a szeretet ünnepén váratlanul faképnél hagyja. Hamarosan szemtanúja lesz, miként verik szét álarcos támadók egy fagylaltoskocsi berendezését. Mind jobban belekeveredik a jégkrémháborúba, amit két olasz cukrászfamília vív egymással Glasgow újrafelosztásáért. Hát ilyesmik történnek a stúdió üvegfalán túl? Dicky nem akar többé a jókedvről prédikálni, elhatározza, hogy nyomozóriporter lesz.

Pangloss mester hitehagyását, a létező világok legjobbikának lelepleződését, filozófiai szatírát várnánk, Bill Forsyth azonban csavar egyet a történeten: nincs mit leleplezni. Már a bűn is édes, a maffiózók a vérontásnál jobban szeretik a mogyorós Kunzle-szeletet. Világunk, ha addig az erőszak el nem emészti, tejbenmézben süllyed el? Éppenséggel ez a prófécia is felsejlik az eddig „csehes” humoráról ismert skót rendező művében, a szatírát azonban elnyomják a jégkrémcsata, a gengszterfilm-paródia érdektelen fordulatai, így aztán kivételesen igazat kell adnunk a filmet újrakeresztelőknek: mégsem a jólét és jókedv az, ami itt fennforog, hanem csupán a forró fagylalt receptje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/12 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5656