Láttuk még

Én a vízilovakkal vagyok

Schreiber László

Spencer és Hill urakkal ezúttal Afrikában van szerencsénk találkozni, és mivel gyorsan kiderül, hogy olyan (fél)testvéreket alakítanak, akiknek édesanyja egy fekete hölgy, ezen nincs is mit csodálkoznunk. Azon csodálkozhatnánk, hogy egy afrikai benszülött asszonynak szőke és kék szemű gyermeke születik, de döntsük el, hogy csodálkozni vagy szórakozni akarunk. Egyébként is lehet, hogy az atomtól van. A film amúgy színes, fordulatos, ötletes és morális tanítással is bír, bár a figyelmetlen, felszínes néző, lehetséges, hogy csak végtelen pofozkodásnak látja. Ezeknek a felszínes mozilátogatóknak nem is ajánlom a filmet. Ajánlom ellenben családi programként azoknak a szülőknek, akik aggódnak rémvideóval fertőzött gyermekeik erkölcsi épségéért. Egyrészt, mert a film az állatok szeretetére nevel, másrészt, mert egy nagyon jól hasznosítható magatartásformát is sugall, miszerint ha valakivel nem mindenben értünk egyet, nem feltétlenül fontos lekaszabolnunk egy géppuska-sorozattal; pofon is vághatjuk.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 53. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5290

Cikk értékelése:

szavazat: 973 átlag: 5.42