KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kétségbeesve keresem Susant

Báron György

 

A címbéli Susant igen sokan keresik kétségbeesve Susan Seidelman filmjében. Mindenekelőtt dzsesszmuzsikus szerelmese, Jim, aki újsághirdetéseket ad fel az országban kóborló könnyűvérű barátnője megtalálására. Keresi továbbá Roberta, a csinos, szolid, középosztálybeli fiatalasszony, aki elsöprő romantikus szenvedélyt sejt a sorra megjelenő apróhirdetések mögött, s maga is elmegy az újságban megjelölt New York-i találkára. Keresi ezenkívül Dez, a rokonszenves mozigépész, Jim barátja, akit a dzsesszmuzsikus azzal bízott meg, hogy vigyázzon léha szerelmesére. Roberta egy ideig elbűvölten követi a punk-külsejű Susant, mígnem szert tesz Susan feltűnő sárkányos dzsekijére, melynek zsebében ott felejtődött a sokak által keresett lány cuccait tartalmazó pályaudvari csomagmegőrző kulcsa. Most már maga ad fel Susant kétségbeesve kereső apróhirdetést, a kulcsokat visszaszolgáltatandó, a találkahelyre azonban Susan nem jut el, eljut viszont Dez, aki Susannak nézi Robertát, kit csak barátja leírásából ismer. Mielőtt tisztázódhatna az ügy, Roberta egy lökdösődés következményeképp beveri a fejét a betonba, elveszti emlékezőtehetségét, nem tudja, kicsoda, s lassanként, Dez ártatlan segítségéve], valamint a csomagmegőrzőben talált cuccok által, Susanná változik át. Aki egyébként a találkahelyen lökdöste, valami ócska kis bűnöző, szintén Susant keresi kétségbeesve, bizonyos értékes antik fülbevalók miatt, melyeket előző szeretőjétől lopott a hölgy, mielőtt a Jim-mel való találkára sietett volna. A meglopott férfiú, aki alighanem szintén bűnöző volt, mint egy újságcikkből értesülhetünk róla, titokzatos körülmények között kizuhan annak a szállodának az ablakán, ahol Susan meglopta. Most már tehát két Susant keresnek kétségbeesve, egyre többen; a valódit és Robertát. A kétségbeesett Susan-keresőkhöz csatlakozik Roberta unalmas, gazdag férje, Gary, a fürdőszobafelszerelés- és szaunakereskedő, valamint annak kiállhatatlan húga. Kezdetben mindenki mást talál, mint akit keres. Gary az igazi Susant, Dez, majd később Jim Robertát. Időközben Roberta és Dez között szerelem bontakozik ki, amit Dez mély lelkifurdalások közepette bevall Jimnek, aki természetesen azt hiszi, az igazi Susan lett hűtlen hozzá. Végül, mint egy tisztes Neil Simon vígjátékban, minden szereplő összefut ugyanabban a New York-i punkkocsmában, a tévedésekre fény derül, a bűnöző elnyeri méltó büntetését, s mehet ki-ki a párjával. Susan Jim-mel, Roberta pedig – no nem, ő nem unalmas férjecskéjével, hanem – hátat fordítva a kényelmes New Yersey-i háziasszonyságnak – Dezzel, a jóképű mozigépésszel.

A mindössze harminckétéves Susan Seidelman a Törmelékek című alacsony költségvetésű avantgard filmjének nemzetközi sikere után kapott lehetőséget első igazi, nagy stúdióban forgatott filmje, a Kétségbeesve keresem Susant elkészítésére. A producerek nem csalódtak: Seidelman kisasszony kellemes, könnyű filmet készített, épp olyat, melyek manapság a tengerentúli stúdiókból kikerülnek, s amelyekből tizenkettő épp egy tucat. Semmi különcködés, egyénieskedés, legalábbis nem több, mint amennyi egy ismeretlen rendezőnő New York-i filmjében megengedhető, sőt, egyenesen kívánatos. Ráadásul ez a pontosan kicen-tizett „tévedések vígjátéka” sikert aratott, a Variety egyenesen az 1985-ös év meglepetésének nevezte. Susan Seidelman e filmjével az ellenkező utat járta be, mint csinos középosztálybeli hősnője, Roberta; míg az a tehetős yuppie-életmódot váltotta fel az avantgárd-kultúra kalandjával, Seidelman az avantgard és a new wave-es képi kultúra néhány fogyasztható elemét váltotta aprópénzre mozifilmjében. Csak a zárójelenetből derül ki, hogy alighanem maga is röhög ezen az egészen; minden oka megvan rá. Talán, ha az egész filmet ilyen jóízűen és leleplezően végigkacagta volna...

Susant egyébként, kit oly kétségbeesve keresnek, Amerika legnagyobb női rocksztárja, Madonna játssza, kinek színészi teljesítménye enyhén szóval értékelhetetlen: az utolsó epizodista is fölényesen lejátssza a vászonról. Színésznek rossz, üzleti fogásnak viszont jó: ha rajongóinak csak egy töredéke jegyet vált a filmhez, a kasszasiker garantált. A Variety egyébként kellemes, könnyű szórakozásként aposztrofálja a filmet, a Screen pedig elsősorban „fiatal, kikapcsolódást kereső mozinézőknek, s természetesen Madonna-rajongóknak” ajánlja. Mit mondjak? Nem vagyok Madonna-rajongó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5288