KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Találkozás és búcsú

Bikácsy Gergely

 

Jose Luis Garci a hetvenes évek közepén sikeres és új szellemű vígjátékok forgatókönyvírójaként tűnt fel, majd maga is megpróbálkozott ügyes és ízléses vígjátékok rendezésével. Inkább ügyessége, mint ízlése nyerte el azonban jutalmát, amikor néhány éve Találkozás és búcsú című filmje először hozott Oscar-díjat a spanyol filmnek.

Salvador de Madariaga negyven évi önkéntes száműzetés után hazatérve így kezdte egyetemi előadását: „Amint a múlt órán mondottam...” A film hőse hiába Nobel-díjas spanyol író (észak-amerikai állampolgár), hazalátogatva képtelen ilyen érdekesen meghökkentő szavakra, vagy gesztusra, tettekre. Pedig nemcsak Nobel-díjas, de Gi-jón városának egykor legjobb labdarúgócsatára is! Nemcsak maga János Károly, a király hívja fel palotájából, de – a labdarúgóegyesület is ünnepli. Hiába: a jóságos mosolyú öregúr semmi eredetiséget nem sugároz, „nincs levegője”, mint egykor mondták. S hogy a csodacsatárság, a Nobel-díj, a király barátsága mellé igazán éles-feketét is keverjenek a film alkotói, elhatároztatott, hogy hősünk gyógyíthatatlan rákbeteg legyen. Őt ez sem teszi érdekessé, a filmnek viszont határozottan megártott.

Szelíden semmitmondó, jobb pillanataiban érzelmes, a rosszabbakban érzelgős film a Találkozás és búcsú. Az író végülis San Franciscóban készülődik a halálra, s emlékezik utolsó hazai látogatására. Kellemes filmet díjaztak az Oscarral.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5287